Villámkaja - spagetti paradicsomszósszal, most éppen cukkínis

2006. 08. 25.

Az egyik kedvenc ételem, annyiszor csináltam már, hogy kb. 30 perc alatt megvan akkor is, ha teljesen friss alapanyagokból dolgozok. Ami ilyenkor nyáron friss paradicsom és egyéb zöldség - hacsak tehetem, a kertünkből. Ez egy olaszos kaja, bár azt hiszem, igencsak messze áll az autentikustól, viszont szerintem finom. Az öcsém szerint is az, pedig ő aztán igazán nem könnyű eset: ha ő megeszik valamit, akkor az határozottan ehető. Az én spagettijeimet pedig eddig még minden esetben felfalta - esetenként két tányérral is, ami tőle szinte már-már hihetetlen.
És persze ama másik pasi is megeszi, kivéve a cukkínit, de hát ő ebből a szempontból nem mérvadó, viszont kegyetlenül szenvedhet néha, mert cukkíni-imádó családhoz keveredett :).

Ennyi felesleges bevezető után a mostani változat receptje:

Egy hagymát apróra vágtam, olajon üvegesre pirítottam. Egy pillanattal azelőtt, hogy kész lett volna, tettem hozzá fokhagymát is - ha jól emlékszem, apróra vágtam, de kedvfüggő, mert van, amikor fokhagymanyomóval töröm össze. Míg a hagyma készült, apróra vágtam a cukkínit - ez esetben kis kockákra, de ez is attól függ... Mikor a cukkíni megpárolódott, mehet rá a paradicsom.
Még az elején tettem fel vizet a tésztának forrni. Mikor felforrt (kb. mire a cukkíni aprításával végeztem), beledobáltam a tetejükön kereszt alakban bemetszett paradicsomokat, majd egy pillanattal később hideg vizzel teli tálba kiszedtem őket. Így könnyen lehúzható a héjuk. Meghámoztam hát őket, és apróra kockáztam, és bele a hagymás cukkínis edénybe. A helyükre a forró vízbe pedig a spagettitészta.
A szósz már majdnem kész, csak össze kell forrnia, hogy a paradicsom kicsit elfője a levét és az egész besűrűsödjön. Míg ez folyamatban van, hozzáadom a fűszereket: só, bors, mediterrán vegeta, friss kakukkfű, bazsalikom, borsikafű a kertből. Ezzel kész is, a tészta ennyi idő alatt szintén. A legeslegvégén, mikor lezártam a gázt a szósz alatt, apróra vágott petrezselymet szórok még bele, mert úgy az igazi. (Ezzel fent említett cukkíni-utáló úr szintén nem ért egyet, és eme műveletet eddig minden esetben hosszas alkudozás előzte meg a petrezselyem mennyiségét illetőn, ami tehát a kazalnyi és az egy szál közötti köztes kompromisszumnak megfelelően egy kicsinél kicsivel nagyobb csokor szokott lenni. Szerintem kevés bele :).)