Smarni vagy miszösz - mindenesetre finom

Akkor is ilyet csináltam, mielőtt eltűntem volna hétvégére. És akkor megettem az egészet, anya meg kiakadt, hogy nem hagytam neki. Hát... most elhatároztam, hogy hagyok, de... most már mindegy... ha most ezen a télen nem hizok el, akkor soha (remélem, soha :D)!
Itt találtam a receptet. Igazából fogalmam sincs, hogy mi a különbség a smarni és a császármorzsa között, mert mi soha nem szoktunk csinálni. De mivel édességről van szó, nem hagyhatom ki, muszáj volt kipróbálnom. Finom nagyon. És teljesen mindegy, hogy hivom...

Elkészités:
Egy bögrényi tejet felforrósitok, tettem bele pár darabka fahéjat, mint tegnap a kakóba, mert rájöttem, hogy az jó. Mikor majdnem forr, leveszem a tűzről, beleszórok kb fél bögre búzadarát és egy kevés megmosott mazsolát, valamint egy csomag vaniliás cukrot. Elválasztok két tojást, a sárgáját a tejhez teszem, amikor már picit hűlt. A fehérjét egy csipet sóval keményre verem. Egy keveset belőle hozzákeverek a tejes-darás masszához, hogy lezuljon, majd ezt a fellazitott masszát óvatosan összeforgatom a többi fehérjével, hogy ne törjön össze.
Ezután már csak egy serpenyőben meg kell sütni. Ezt két adagban lehet igazából. Beleöntöm a forró serpenyőbe a felét, és hagyom, hogy az alja megbarnuljon. Ezután megpróbálom darabonként megforditani, és mindenhol megpiritgatni. Persze, ez nem megy igazán, meg fogalmam sincs, hogy kéne csinálni. Nem baj, úgyis megeszem. Mikor úgy látom, hogy az egész megsült, tányérra boritom, megpöttyözöm baracklekvárral, és esetleg megszórom porcukorral. Utána megsütöm a következő adagot, és megpróbálok ellenállni neki. Aztán feladom, és az egészet befalom... :)