A karalábétölteléket kicsit nagyon elszámoltam: több megmaradt belőle, mint ami a karalábékba került. Sejtettem én, hogy sok lesz, csak mégsem voltam benne biztos. Hallgatnom kellett volna a megérzésemre, de nem baj, majd ha már tapasztalt háziasszony leszek, akkor ránézésre menni fog. Addig meg a hibáimból tanulok.Végül is jó vége lett, mert isteni vacsink kerekedett. Ugyanis úgy gondoltam, talán lehet ebből a rizses husiból fasírt.
Próba szerencse: kevertem hozzá még egy tojást és elég sok zsemlemorzsát, hogy sűrű legyen. Kicsit erősebben fűszereztem: tettem bele római köményt és görög fűszerkeveréket. Paprikát nem lehet, mert MöCö nem szereti. Bő olajban kisütöttem.
Meglepő, de finom lett. A rizstől ropogós.
Vacsira pedig MöCö sültkrumplit követelt (egyébként már régóra félkész sültkrumplit akar, amit csak be kell rakni a mikróba, amivel már eleve az a bajom, hogy műkaja, és ráadásul én különben sem szeretem a hasábburgonyát), úgyhogy fogtam pár szem krumplit, jól megmostam, félbevágtam, és ment a sütőbe jó fél órára.
Mikor megsült, tettem rá kis vajat, sajtot, meg ugye mellé a fasírtok, és a képen MöCö tányérján tejföl (azt mindenhez eszi) és majonéz.
Igazi fincsi késő őszi kaja.
És a krumpli mellett sütőtök is sült, épp annyival tovább, míg megettük a krumplit.
Nagyontelepocak... :)))
Süti is készült, de az pihen holnapig, VKF-es poszt lesz belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése