Hű, de rég blogoltam már megint...
DE végre itt az őszi szünet, némi pihi, feltöltődés, sütés-főzés. Az utolsó hetet már kicsit nehezen bírtam, de szerencsére mindig jönnek ilyen feltöltődős időszakok. Egyébként főzök ám, csak a blogon nem látszik meg. Minden reggel csinálok magamnak ebédre valamilyen kását, és aztán reménykedek, hogy ne folyjon a táskámba (általában megúszom :) ). Meg sütiket is szoktam sütni esténként, pihenésképpen. Találtam pár képet is, van, amire már nem is emlékeztem, némi esély van rá, hogy megírom őket, de én már semmit sem ígérek. :D
Ezt a birses kaját már tavaly is megcsináltam, még MöCinek. Chili & Vanília receptje - minimális módosítással.
Most pedig kaptunk egy nagy szatyor birset a szomszédtól, és egyszerűen muszáj volt ilyet készíteni belőle (egy hatalmas adag birssajt mellett, de arról majd akkor, ha kiderül, hogy jól sikerült). A szünet kezdetének megünneplésére tökéletes volt. Kicsit aggódtam, hogy Anya majd meg sem kóstolja, de csodák csodája, neki is ízlett (kivéve a kuszkusz, de egyszerre túl sok volt az újdonság, úgyhogy végül is ezt meg tudom érteni).
Az eredeti recepttől kicsit eltértem, mert már tavaly sem sikerült megpirítanom a birset, a csirkemellet úgy tuti kiszárítottam volna, és amúgy is jobban szeretjük a szószos ételeket (na jó, a pirítottat is, de valahogy titkolnom kell, hogy béna vagyok hozzá :) ). Ráadásul a birs annyira gyorsan megfőtt, hogy mire észrevettem, már szét akartak esni a szeletek, úgyhogy esélytelen volt a pirítás, de még a csirkemellel való összekeverés is veszélyes volt.
No, most már tényleg a lényeg: a birset megmosom, szeletekre vágom, citromos-mézes vízben puhára főzöm. Közben póréhagymát párolok, rá a kockázott csirkemell, só, őrölt fahéj és gyömbér, kevés víz, párolás. Aztán a lecsepegtetett puha birs is megy a csirkemellhez, meg egy kis méz, és úgy csinálok, mintha meg akarnám pirítani, de inkább csak összekeverem Esetleg mikor a pirítás már tényleg esélytelen, teszek a birs főzőlevéből hozzá, hogy akkor már legyen szaftos. Utánízesítem, ha kell valami (méz vagy só, ízlés szerint).
A birs főzőlevét felhasználva készítettem a kuszkuszt, tettem hozzá mazsolát meg sót.
Lehet, hogy ez alapján nem lehet megcsinálni, de igazából nincs kedvem írni, megenni sokkal jobb volt. :)))
Ezt a birses kaját már tavaly is megcsináltam, még MöCinek. Chili & Vanília receptje - minimális módosítással.
Most pedig kaptunk egy nagy szatyor birset a szomszédtól, és egyszerűen muszáj volt ilyet készíteni belőle (egy hatalmas adag birssajt mellett, de arról majd akkor, ha kiderül, hogy jól sikerült). A szünet kezdetének megünneplésére tökéletes volt. Kicsit aggódtam, hogy Anya majd meg sem kóstolja, de csodák csodája, neki is ízlett (kivéve a kuszkusz, de egyszerre túl sok volt az újdonság, úgyhogy végül is ezt meg tudom érteni).
Az eredeti recepttől kicsit eltértem, mert már tavaly sem sikerült megpirítanom a birset, a csirkemellet úgy tuti kiszárítottam volna, és amúgy is jobban szeretjük a szószos ételeket (na jó, a pirítottat is, de valahogy titkolnom kell, hogy béna vagyok hozzá :) ). Ráadásul a birs annyira gyorsan megfőtt, hogy mire észrevettem, már szét akartak esni a szeletek, úgyhogy esélytelen volt a pirítás, de még a csirkemellel való összekeverés is veszélyes volt.
No, most már tényleg a lényeg: a birset megmosom, szeletekre vágom, citromos-mézes vízben puhára főzöm. Közben póréhagymát párolok, rá a kockázott csirkemell, só, őrölt fahéj és gyömbér, kevés víz, párolás. Aztán a lecsepegtetett puha birs is megy a csirkemellhez, meg egy kis méz, és úgy csinálok, mintha meg akarnám pirítani, de inkább csak összekeverem Esetleg mikor a pirítás már tényleg esélytelen, teszek a birs főzőlevéből hozzá, hogy akkor már legyen szaftos. Utánízesítem, ha kell valami (méz vagy só, ízlés szerint).
A birs főzőlevét felhasználva készítettem a kuszkuszt, tettem hozzá mazsolát meg sót.
Lehet, hogy ez alapján nem lehet megcsinálni, de igazából nincs kedvem írni, megenni sokkal jobb volt. :)))
1 megjegyzés:
Ezt a receptet én is előállítottam.Sajnos nem tudtam képet készíteni róla, így nem is írtam meg a történetet. Négy személyre nem könnyű előállítani, pedig gondosan tanulmányoztam a receptet.Nagyon gusztusos a tied is,a cookiest pedig feltétlenül kifogom próbálni.
Megjegyzés küldése