szombat, november 03, 2007

Kakaós-fahéjas és lekváros csiga

.
Megtanultam kelttésztát készíteni. :)))
Ez azért nagy szám, mert egész gyerekkoromban azt hallottam anyától, hogy igazán jó kelttésztát csak a nagymama korúak tudnak készíteni. Igaz, az igazán jó kelttésztától még messze van a művem, de kezdetnek egyáltalán nem rossz. Szerintem.
Múlt hétvégén készítettem először ilyen kakaós csigát Gesztenye Gusztika recetje alapján. MöCö véleménye annyi volt, hogy "ez egész jó, ilyet máskor is csinálhatsz". :)
Tegnap pedig pizza-party volt az ismerősöknél, itt volt az alkalom a gyakorlásra. Szerencsére mindenki megelégedésére, jól sikerült. :)

A kelttésztát egészen úgy csináltam, mint a linkelt receptben. Azaz csak először, tegnap ugyanis nem volt itthon sima liszt, mert a lidliben elfogyott, messzebb meg fájós bokával (kificamodott), nem volt kedvem caplatni. Így nagyrészt réteslisztből és kisrészt teljes kiőrlésű lisztből készült (pontos arányokat nem tudok, talán 1:4) .
Egy bögre (2.5 dl) tejet mikróban langyosra melegítettem. Egy tálba kimértem fél kiló lisztet és összekevertem egy csomag szárított élesztővel. 10 dkg vajat is megolvasztottam (a Karádinénnya - anyukám nagynénje - tanácsára fele zsír volt második sütésnél, hogy tovább puha maradjon). A liszt közepébe mélyedést csináltam, beleöntöttem a tejet, a vajat, egy tojást és egy másik sárgáját, két nagy kanál mézet, egy csipet sót. Ezt gyorsan eldolgoztam majd negyed óráig dagasztottam. Utána pihent pár órácskát. Meg én is.
Csodaszépen megkelt.
Kettéosztottam, és egymás után mindkettőt kinyújtottam téglalap alakra, jó vékonyra, majd megkentem a töltelékkel, feltekertem, csigákat vágtam belőle, tepsin elrendeztem. Megketnem tojásfehérjével is. Kicsit még pihent, majd 200 fokon talán 25 percig sütöttem.

Tölteléknek megolvasztottam kb 10 deka vajat, kevertem bele ha jól emlékszem két nagy kanál kakaóport és jó sok fahéjas porcukrot. Azért porcukrot, mert első alkalommat barnacukrot használtam, és nem mindenhol olvadt el, én meg nem szeretem a ropogós dolgokat. A második alkalom utáni tanulság: várni kell, hogy egy kicsit hűljön ez massza, mert bár elég sűrű lesz, de ha még langyos, akkor lefolyik a kinyújtott tésztáról és az egész konyhaasztal csokiban fog úszni... :)

A lekvároshoz (az ötlet lorientől) megkentem szilvalekvárral, és rácsöpögtettem a megmentett maradék csokis vajat is.

Nekem a lekváros sokkal jobban ízlett, nem volt olyan fujtós. A kakaós-fahéjashoz még ki kell kísérleteznem valami szaftosabb tölteléket. Talán olvasztott csokival. Mindenesetre nem fog nehezemre esni próbálgatni, mert amennyire féltem a kelttésztáktól, annyira egyszerűen megvan. Most élvezem az új tudásomat, szerintem ez itt is látszani fog nemsokára...

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hűű, de meglódultál ;D Welcome back :)

ildinko írta...

Ha már egyszer újra írom, akkor írom... :)))