hétfő, február 18, 2008

Szalagos fánk

.
A fánk számomra az összes kelttésztánál misztikusabb volt. Eddig. Ugyanis már az első alkalommal is majdnem tökéletesre sikerült, és azóta sem rontottam el. Pedig három hete minden hétvégén sütöttem, és ma is fogok (a hétfő nekem még hétvége :) ).
Így ránézésre anyukámnak csak annyi kifogása volt, hogy szerinte túl forró olajban sütöttem. Nem tudom, ez miből látszik, meg mi a következménye, mert szerintem jó volt.

Egy-két praktikus dologra rájöttem három próbálkozás után:
- kelesztés után át kell gyúrni kicsit (Először nem mertem, mert egyik recept sem írta - bár gyanús volt, hogy kéne. Anélkül is jó volt, de így még levegősebb lesz a végeredmény.)
- nem szabad lisztezett deszkán dolgozni vele, mert a liszt belehullik az olajba, és felhabzik => nem lesz tökéletesen szalagos (mint egyébként ezek itt a fotón, csak kicsit csaltam, és kiválogattam a legszebbeket, és úgy forgattam, mintha)

T3v receptjét használtam, majdnem hűen. Citromhéj helyett citrom aroma került bele, rum helyett pedig fehérbor és rumaroma (alkohol kell bele, mert akkor nem szívja annyira magába az olajat - a nagynéném szerint, de egyébként ezt a tej is megakadályozza).

Úgy kezdődik, hogy másfél deci langyos tejben megfuttatok egy fél kocka élesztőt egy kis cukor társaságában. Egy tálba kimérek 30 deka lisztet, mélyedést csinálok a közepébe, és a következőket öntöm bele: egy tojás sárgája, fél teáskanál só, 2 kanál cukor, egy fél ampulla citromaroma, egy fél ampulla rumaroma, kb egy kanál fehérbor (nem emlékszem pontosan, mennyi volt), 3 és fél deka olvasztott vaj és a felfutott élesztős tej. Jól összedolgozom aztán dagasztom 20 percig. Közben filmet nézek, hogy ne legyen unalmas. :)
Letakarva pihen jó egy órát. Mikor megkelt, átgyúrom kicsit, és kinyújtom. Egy pohárral kiszaggatom, és a kiszagatott fánkokat letakarva még fél órát hagyom kelni.
Olajat melegítek - erre a célra csak friss olaj jó, amiben még nem sült semmi (különben sem szabad használt olajban sütni, mert egészségtelen, de itt még fontosabb, mert nem lesz szalagos). Mikor az olaj már elég meleg, beleteszem a fánkokat, azzal az oldalukkal lefelé, ami eddig felül volt. Közben a közepüket benyomom. Fedő alatt sütöm az egyik oldalukat, ha már szép piros, megfordítom, és fedő nélkül sütöm tovább.
Baracklekvárral tálalom, és a porcukrot messziről elkerülöm, mert minden süti tetején utálom. Ebben az egészben az egyik legjobb, hogy ha én sütöm, nincs rajta porcukor, és nem rohanok ki tőle a világból. :) Persze, aki szereti, szórja meg porcukorral (brrrrr).

Hozzávalók:

30 dkg liszt
fél kocka élesztő
másfél dl tej
2 kanál cukor
25 ml rum - helyette rumaroma és fehérbor
1 tojás sárgája
fél teáskanál só
1 citrom héja - vagy citromaroma
3,5 dkg olvasztott vaj

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ez a fánksütés tényleg tisztára misztikusnak tűnik, ahogy leírtad :)) A lisztezés nekem kb. három csipet lisztet jelent, a nyújtás meg szerintem helyettesíti az átgyúrást, mert úgyis csak többszöri nekifutásra lehet csak elég vékonyra széttolni. De finom, ugye?

ildinko írta...

Nagyon-nagyon finom! Minden hétvégén meg kell sütnöm. :)

Unknown írta...

Nekem nem kelt meg rendesen, pedig mindent így csináltam, meleg is volt. Mi lehetett a bibi? Pedig milyen isteni az illata... :(

ildinko írta...

Szia Andrea!
Valószínűnek tartom, hogy rossz volt az élesztő. Próbáld meg újra másik élesztővel. Remélem, az már sikerülni fog. :)