.
Messze nem autentikus, viszont ezerszer finomabb, mint az igazi tiramisu. Én ugyanis nem szeretem a kávét. A málnát viszont nagyon is!
Ma MöCi nagyszülei voltak nálunk, hoztak gyümölcsöt, zöldséget, függönykarnist, ilyesmit. A vendégfogadásra pedig készülni kellett. Nem sok ötletem volt előre, mit is készítsek, de végül mindenki degeszre ette magát, én pedig tényleg elégedett vagyok (ez magamhoz képest csoda).
Csináltam zöldséglevest májgombóccal, fokhagymás-citromillatú kakukkfüves sült csirkecombot petrezselymes krumplival és paradicsom salátával, desszertnek pedig ezt a málnás édességet.
Nagyon izgultam, mert mindent hasraütésszerűen készítettem, és aggódtam, hogy ilyennek kell-e lennie. De ha a Mami azt mondja, finom, akkor az is. :) A levesemből kétszer is vett, pedig nem is úgy nézett ki, ahogy én szerettem volna. A csirkecombnál meg mindig aggódok, hogy a fűszerezés jó-e, általában vagy túl sós, vagy sótlan a húsom - most pont jó lett, és finom omlós is, a bőre meg ropogós. Hmmm... MöCi épp azt vacsorázza, pedig nem is szereti a húst. :)
A málnás története ott kezdődik, hogy rengeteg málnát szedtünk anyával otthon még csütörtökön, és abból hoztam magammal. Így a gyümölcs adott volt. Bevásárláskor akadt a kezembe a lidlis kilós krémtúró, aztán jött a babapiskóta is. Itthon utánanéztem, és több receptet is találtam, párat megnyitottam, és aztán mentem a magam feje után.
A kilós krémtúró harmadát habosra kevertem egy doboz tejszínhabbal, egy fél vaníliarúd kikapart belsejével és úgy két kanál nádcukorral. Egy fél literes bögre feléig málnát öntöttem és összeturmixoltam botmixerrel. Egy kanál nádcukorral édesítettem, és egy vagy fél deci mogyoró likőrt öntöttem hozzá (gondoltam, valami alkoholos kell bele :) ez van itthon ezer éve a hűtőben, valami házibuliból maradt - magában borzasztó, de a málnához valahogy illik).
A málnás keverékbe babapiskótákat forgattam, tálba tettem. Egy sor málnás piskóta, rá vaníliás krém, megint málnás piskóta, megint krém, tetejére díszítés. Másnapig a hűtőben ült és összeérett.
Nem ért meg hosszú életet, ebéd után már csak egy kevés maradt, azt is egyből befaltuk, miután kettesben maradtunk.
Mostanra újabb adag van a hűtőben, de a málna mellett meggy és ribizli is van benne. De arról majd holnap...
Szerencsére nagyon egyszerű és gyors édesség, azt hiszem, mostanában egy darabig ilyet kell gyártanom a MöCikének. :) Meg a múltkori kekszet is minden nap meg kell sütnöm - de az legalább jót tesz az emésztésnek. :)
Messze nem autentikus, viszont ezerszer finomabb, mint az igazi tiramisu. Én ugyanis nem szeretem a kávét. A málnát viszont nagyon is!Ma MöCi nagyszülei voltak nálunk, hoztak gyümölcsöt, zöldséget, függönykarnist, ilyesmit. A vendégfogadásra pedig készülni kellett. Nem sok ötletem volt előre, mit is készítsek, de végül mindenki degeszre ette magát, én pedig tényleg elégedett vagyok (ez magamhoz képest csoda).
Csináltam zöldséglevest májgombóccal, fokhagymás-citromillatú kakukkfüves sült csirkecombot petrezselymes krumplival és paradicsom salátával, desszertnek pedig ezt a málnás édességet.
Nagyon izgultam, mert mindent hasraütésszerűen készítettem, és aggódtam, hogy ilyennek kell-e lennie. De ha a Mami azt mondja, finom, akkor az is. :) A levesemből kétszer is vett, pedig nem is úgy nézett ki, ahogy én szerettem volna. A csirkecombnál meg mindig aggódok, hogy a fűszerezés jó-e, általában vagy túl sós, vagy sótlan a húsom - most pont jó lett, és finom omlós is, a bőre meg ropogós. Hmmm... MöCi épp azt vacsorázza, pedig nem is szereti a húst. :)
A málnás története ott kezdődik, hogy rengeteg málnát szedtünk anyával otthon még csütörtökön, és abból hoztam magammal. Így a gyümölcs adott volt. Bevásárláskor akadt a kezembe a lidlis kilós krémtúró, aztán jött a babapiskóta is. Itthon utánanéztem, és több receptet is találtam, párat megnyitottam, és aztán mentem a magam feje után.
A kilós krémtúró harmadát habosra kevertem egy doboz tejszínhabbal, egy fél vaníliarúd kikapart belsejével és úgy két kanál nádcukorral. Egy fél literes bögre feléig málnát öntöttem és összeturmixoltam botmixerrel. Egy kanál nádcukorral édesítettem, és egy vagy fél deci mogyoró likőrt öntöttem hozzá (gondoltam, valami alkoholos kell bele :) ez van itthon ezer éve a hűtőben, valami házibuliból maradt - magában borzasztó, de a málnához valahogy illik).
A málnás keverékbe babapiskótákat forgattam, tálba tettem. Egy sor málnás piskóta, rá vaníliás krém, megint málnás piskóta, megint krém, tetejére díszítés. Másnapig a hűtőben ült és összeérett.
Nem ért meg hosszú életet, ebéd után már csak egy kevés maradt, azt is egyből befaltuk, miután kettesben maradtunk.
Mostanra újabb adag van a hűtőben, de a málna mellett meggy és ribizli is van benne. De arról majd holnap...
Szerencsére nagyon egyszerű és gyors édesség, azt hiszem, mostanában egy darabig ilyet kell gyártanom a MöCikének. :) Meg a múltkori kekszet is minden nap meg kell sütnöm - de az legalább jót tesz az emésztésnek. :)
5 megjegyzés:
De jó, hogy eszembe juttattad! Régen én is csináltam hasonlót és imádta mindenki!
:)
Már kezd pirosodni a málnánk, úgyhogy rövidesen ki is próbáljuk! Nagyon tetszik a málnás keverék, amibe a piskótákat forgattad, csodás ötlet!
Szia Ildi, időnként ide tévedek, és mindig nagy élvezettel olvasom az írásaidat! Ha Pécsen vagy egyszer összefuthatnánk. Puszi: Csilla
Ui.: Ja, és elhatároztam, hogy a nyáron megtanulok főzni (persze ezt minden nyáron elhatároztam eddig), úgyhogy azt hiszem gyakori látogatóddá válok :)
Szia Csilla!
Most már tényleg nagyon jó lenne találkozni, nem mindig csak megbeszélni. :) (Rám sajnos ez jellemző...)
Mondjuk egy közös főzés is jó lenne. Csak kivételesen nem tudom megmondani, mikor érek rá, talán két hét múlva hétvégén...
Megjegyzés küldése