Még sosem készítettem gnocchit, de mákos nudlit már igen, és reméltem, hogy ez sem lesz nehezebb. Otthon szedtem a kertben három céklát, mielőtt anya mindent megcsinálná a hagyományos módon (úgy én kevésbé szeretem). Nagy szerencsém van MöCövel, mert egyáltalán nem finnyás, és mikor megkérdeztem, mit szólna a céklához, legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy szereti. Igazából nála a zöldségekkel nincs gond, viszont az átlagférfiakkal szemben nem igazán lelkesedik a húsokért - és így ilyen szempontból tökéletesen összepasszolunk. :)Azért kicsit aggódtam, mit fog majd szólni a rózsaszín kajához, amit Zsuzsánál kinéztem.
Háromkor kelt fel, mert éjszakás volt. Ilyenkor mindig nagyon éhes, és hálás is, amiért rögtön ételt tolok az orra elé. Kicsit kikerekedett ugyan a szeme a szerinte nyers hús láttán, de megkóstolta, és két tányérral is evett (no, az övé nem ilyen kicsi tányér volt, mint itt a képen).
Sajnos nekem nem volt itthon sem erdei gombám, sem zsályám (pedig a sima zsályás vaj isteni, egy Sienai étteremben ettem raviolit zsályás vajjal, hmmm... kár, hogy nem volt több pénzünk mást is enni ott), viszont magyarosítottam kicsit: szalonnát pirítottam, és abba forgattam bele a nudlikat.
A legjobb, hogy a cékla édes, a gnocchi puha, a szalonna pedig ropogós és sós - igazán lehetett volna a komplementeres VKF-ben poszt, csak hát arról lemaradtam.
Az elkészítése nem olyan bonyolult, tényleg egy sima krumplinudli, csak itt cékla is van venne. Igyekeztem Zsuzsa receptje alapján készíteni, de nekem sokkal több liszt kellett hozzá - ez nyilván a krumpli és a cékla minőségétől függ.
Szóval a három közepes céklámat alufóliában olyan egy órát sütöttem, majd meghámoztam (végül csak a legnagyobbat használtam fel itt). Olyan háromnegyed óránál feltettem főni a krumplit is. Mire meghámoztam a céklát (nem olyan könnyű), hámozhattam is a megfőtt krumplit, majd összetörtem őket és kis sóval és sok liszttel (a 20 dekát azt kimértem hozzá, de kb szerintem még annyit beletettem - annyi kell, hogy már ne ragadjon a kezemhez) összedolgoztam.
Mikor kész lett a tészta, ujjnyi rudakat sodortam belőle, ezeket centis darabokra vágtam, és aztán villával megpróbáltam őket olyan gnocchisra formázni - kevés sikerrel, szerencsére ez az élvezeti értékét nem csökkenti számottevően.
Lobogó vízben megfőztem a nudlikat, közben szalonnát pirítottam, a kifőtt nudlikat beledobtam a serpenyőbe és kicsit összepirítottam. Aztán még forrón kevertem hozzá petrezselyemzöldet is, mert az finom.
Érdemes kipróbálni, már csak a színe miatt is.
10 megjegyzés:
Örülök, hogy ízlett Möcönek, megéri próbálkozni! :)
Biztos, hogy a lisztmennyiség függ a krumpli meg a cékla nedvességtartalmától, de ennek a tésztának nem kell teljesen ragadásmentesnek lennie! (erre majd a posztban is felhívom a figyelmet, köszi)
Ha lesz egyszer gombád, próbáld ki úgy is, a cékla meg a gomba is nekem valahogy olyan "földhöz" kapcsolódó íz, ezért nagyon jók együtt.
Nagyon jó! Főleg, hogy nem torpantál meg, hogy nincs gomba meg zsálya, találékony vagy!
Ildinkó, most hülyeséget kérdezek, de milyen íze van a céklának? Azon kívül, hogy céklaíze :) Eddig folyton csak a savanyított borzalmat akarták megetetni velem (mint a cékla legoptimálisabb, értsd egyetlen felhasználási módja), de attól a világból kiszaladnék, és így nem is nagyon merek venni egy frisset, nyerset, mert félek, hogy valami hasonló lesz az íze. Ugye nem? *nagy reménykedő szemekkel néz*
Zsuzsa, nem lett teljesen ragadásmentes az én tésztám sem. De 20 deka lisztnél is megpróbáltam kifőzni egy adagot, és totálisan szétfőtt,muszáj volt még hozzá a liszt. Csak úgy érzéssel tettem bele, fogalmam sincs, végül mennyi lett... :)
Gombát szedni meg annyira, de annyira szeretnék (mert az már mégiscsak milyen, hogy a piacon veszem, mikor gyerekkoromban annyit szedtünk, csak sajnos az itthoni erdőben már semmi tápanyag nincs a gombáknak). Szóval majd kipróbálom gombával, mert ez így kicsit magyaros, de isteni finom!
Hát Baba, most jól megfogtál. Nos, a cékla íze egyszerre földes és nagyon édes, és van egy kis erdeigyümölcsös aromája - kb ahogy a színe alapján asszociálnál. De aztán lehet, hogy csak én érzem ilyennek.
Szerintem próbáld ki sütőben sütve, ahogy Chili&Vanilia szokta ajánlani. Egész más, mint a szokásos vízben főtt - már eleve a tudattól, hogy ez sült. Egyébként én tényleg mindig lenyúlok pár szemet, mikor anya savanyúságot csinál, és csak úgy megeszem. Talán a főtt kukoricához is hasonlít valamelyest az íze.
Egy próbát mindenképp megér, asszem, nem is olyan drága, bár nekem könnyű innen a kertből... :)
Teljesen szétfőtt? Szentég, kénytelen leszek még egyszer megcsinálni, hogy jól mértem-e le az adagokat! Az enyém egyáltalán nem főtt szét. Egyébként most hallgattam a Római konyhát a rádióban (http://mezesmadzag.blogspot.com/2007/11/msorajnl.html)
és ott az hangzott el, hogy a krumpli mennyiségéhez képest ötödannyi liszt kell a gnocchihoz. Na, majd jelentkezem, hogy mire jutottam! :)
Hát, ez érdekes, lehet ám, hogy én rontottam el valamit nagyon. Eddig még egyszer csináltam csak mákos nudlit, de azt is nagyon rég, szóval lehet, hogy csak szimplán béna voltam. Mindenesetre plusz liszttel tényleg jó lett, és lehet, hogy csak a krumpli volt ilyen fajta.
Azt hiszem, hétvégén újra meg kéne próbálnom, hogy sikerül. :)))) Én ennek csak örülnék. És kipróbálhatnám gombával is... egyre csábítóbb. :)
Ildinkó, szerintem nagyon jól leírtad a cékla ízét! Tényleg, a főtt kukoricára is hasonlít.
Baba, ne félj tőle, binkább sütve próbáld ki, úgy finomabb, nem ázik ki az íze. Szerintem joghurttal / savanykás zöldségekkel / tormával / zsázsával / citromlével kiegészítve nagyon finom. Vagy ruszlival, kaporral, savanyú uborkával, almával, dióval, stb., stb. stb.
Nem is drága zöldség, kezdésnek vegyél egy ökölnyi darabot (néhánytíz forintnál nem kerülhet többe), csavard fóliába és süsd meg.
De megkóstolhatod nyersen is, úgy még egészségesebb, sőt, ivólevet is lehet centrifugálni belőle.
De vigyázat, fog!
Bocs, Ildinkó, kicsit túltengtem a blogodon. :)
Ildinó, Rossamela, köszönöm :) Ez kevésbé hangzik borzalmasan, mint ahogy az emlékeimben él ;) Egyébként nem az árával lenne a gondom (bár kiütközhet belőlem a sváb vérem, mert nem szeretek olyat megvenni, ami a nyakamon maradhat ;) ) hanem csak szimplán valóban félelem. Ha gyerekkorodban megutáltatták veled teszem azt a tökfőzeléket (vagy a savanyított céklát), felnőtt korodban is inkább távolságtartó vagy. Gondolom :)
Rossamela, méghogy túltengsz a blogon! Hiszen épp ennek örülök olyan nagyon. :)
Meg büszke is vagyok magamra, hogy olyat írtam, amiről ennyit lehet beszélni. :)
És hajrá, Baba, le kell küzdeni a régi beidegződéseket és átírni a negatív emlékeket pozitív dolgokkal. Kész pszichoterápia. ;)
De aztán számolj be a kísérlet eredményéről!!! (Persze akkor is, ha véletlenül mégsem ízlene, bár szerintem fog.)
Megjegyzés küldése