Diós-meggyes muffin

Most hétvégén Dorkáékhoz megyünk Dorogra. Így laktunk mi együtt hárman három évig a Szántó koliban: Dorka (Dikti), Petra (=Pétráá) és én. Aztán Dorka tűlünk eltérően végzett 5 év alatt, mert szorgalmas és nincsenek hülye lelki problémái (miszerint esze ágába se lenne felnőni, mi meg most kezdünk visszagyerekesedni). Egyébként én 5 évig laktam Dorkával, de az első pár hétben nem, mert akkor egy másik szobában Pétráával, csak aztán átköltöztem. Szóval legendás A115 találkozó lesz Dorkánál és Csudinál Dorogon.
Kell tehát sütit vinni. Szokás szerint elég sokat gondolkoztam, mit süssek, és aztán megkérdeztem Valakit msn-en, mit gondol. És azt gondolta, hogy kókusz. Úgyhogy megsütöttem a már bevált kókuszos cookiet, most is nagyon-nagyon finom süti. Aztán még kérdeztem, hogy mi mást? Mert egy süti nem kihívás. És akkor Ő azt mondta, dió. Aztán meg azt is, meggy. Én meg azt mondtam, akkor diós-meggyes muffin. Hát így született meg a süti. És több, mint finom. Pétráá szavaival: áve Tyger. :)))

A muffint mindig hasracsapásszerűen csinálom, keverttészta, elronthatatlan úgyis. Most épp:
Egy bögre sima, egy bögre réteslisztet egy tálba szitáltam, hozzákevertem egy kis sütőport és szódabikarbónát, aztán olyan három-négy marék diót daráltam bele. Egy másik tálba beleütöttem két tojást, hozzáöntöttem kb háromnegyed bögre cukrot, kb fél deci étolajat, és olyan egy, másfél deci kaukázusi kefírt. Ezeket jól habosra kevertem robotgéppel. Aztán a kettőt összeöntöttem, meg egy csomó cukrozott-fagyasztott meggyet, és gyorsan, de alaposan összekevertem. Aztán a masszát elosztottam papírkapszlikban, bele a muffinformába, aztán a sütőbe, és hármas-négyesen szépen barnulási-tűpróbáig sütöttem.
Tényleg finom. Olyan íze van, mintha mák lenne benne, pedig dió. Gondolom, mákkal is finom. :)

A BANDA: