Tegnap találtam ürügyet, hogy süssek valamit, mert itt az öcsém barátnője. És különben is, tudjanak mit visszavinni magukkal Pestre. De jól is tettem, hogy még tegnap megsütöttem, mert ma reggel telefonált a nagynéném, hogy van-e kedvünk Igalba menni vele. Hátperszehogy! :)))
Anyukám tegnap mondjuk nem örült az ötletemnek, hogy én sütni szeretnék - valamiért sosem örül, pedig már nem vagyok kicsi, nem koszolok annyit, és még el is mosogatok (még ha egy órával később is, mint végeztem a sütéssel, de hát most nem mindegy??? sosem értettem... a végén úgyis minden tiszta lesz, akkor meg?! áhh...). Aztán kiadta az ukázt, van összesen 5 darab tojás, úgyhogy linzer legyen, ahhoz kevés kell. Oké, akkor csiga lesz.
Ez tulajdonképpen nem az én találmányom, hanem apukámé. Élete utolsó sütije volt ez, azt hiszem. Elsős gimis voltam, mikor megbetegedet és meghalt (tüdőrák - mindig egészségesen élt, de ilyen a sors). Már több kemón és kezelésen túl volt, mikor a gimiben február környékén farsang volt, ahova az elsősök szülei is hivatalosak voltak, focimeccsekkel, meg minden. No, akkor sütött nekem ilyet Apa - mondjuk nem vagyok biztos benne, hogy ez alapján a recept alapján, bár gyanús, hogy nem, mert nekem az sokkal jobban ízlett, mint amit én csinálok. Hozta a sütit, végigfocizta a napot, és este a bálon két órát táncolt velem. Mikor hazaértünk, leborotválta a haját, mert már annyira hullott. Megrázó volt. No tessék, most is bőgök. Ilyen volt az én apukám. Most pár nap múlva lesz 10 éve, hogy meghalt.
No, nincs szomorkodás, a lényeg, hogy én a Lajos-Hemző Sütemény és torta felemás receptje alapján csinálom a tésztát: 500 gr liszt (ez kb 3 bögrényi), egy bögrényi cukor, egy sütőpor, egy vaníliás cukor, két tojás, 20 dkg margarin, ha van, akkor reszelt citromhéj. Ezeket jól összemorzsolom, és ha összeáll így is a tészta, akkor kész, ha nem - nekem nem szokott elég lenni a folyadék - citromlevet öntök még hozzá annyit, hogy jól össze lehessen gyúrni. Mikor ez megvan, kettéveszem a tésztát, és egyik felébe még alaposan beledolgozok jó sok kakaóport (nem szoktam mérni, szép barnának kell lennie a tésztának).
Ha megvan a tészta, mindkét színűt azonos méretű téglalappányújtom, kb fél centi vékonyra, és a két színt egymásra teszem (két adagban érdemes, mert különben nem fér rá a deszkára :) ). Attól függően, milyen nagy csigákat szeretnék, a tésztatéglalapot kettévágom, vagy nem. Utána feltekerem, és centis korongokra vágom. Kivajazott, kilisztezett tepsiben sütöm 3ason, míg kicsit megpirul az alja.
No, és most megyünk áztatni a fenekünket. Kéne egy nem nyakba akasztós bikini, mert nem akarom napoztatni a sebemet, de sehol nem lehet normálisat venni, csak olyan nagymamásat, mindenhol csak nyakbaakasztós, hát nem gondolnak a vállműtöttekre??? :))))
Anyukám tegnap mondjuk nem örült az ötletemnek, hogy én sütni szeretnék - valamiért sosem örül, pedig már nem vagyok kicsi, nem koszolok annyit, és még el is mosogatok (még ha egy órával később is, mint végeztem a sütéssel, de hát most nem mindegy??? sosem értettem... a végén úgyis minden tiszta lesz, akkor meg?! áhh...). Aztán kiadta az ukázt, van összesen 5 darab tojás, úgyhogy linzer legyen, ahhoz kevés kell. Oké, akkor csiga lesz.
Ez tulajdonképpen nem az én találmányom, hanem apukámé. Élete utolsó sütije volt ez, azt hiszem. Elsős gimis voltam, mikor megbetegedet és meghalt (tüdőrák - mindig egészségesen élt, de ilyen a sors). Már több kemón és kezelésen túl volt, mikor a gimiben február környékén farsang volt, ahova az elsősök szülei is hivatalosak voltak, focimeccsekkel, meg minden. No, akkor sütött nekem ilyet Apa - mondjuk nem vagyok biztos benne, hogy ez alapján a recept alapján, bár gyanús, hogy nem, mert nekem az sokkal jobban ízlett, mint amit én csinálok. Hozta a sütit, végigfocizta a napot, és este a bálon két órát táncolt velem. Mikor hazaértünk, leborotválta a haját, mert már annyira hullott. Megrázó volt. No tessék, most is bőgök. Ilyen volt az én apukám. Most pár nap múlva lesz 10 éve, hogy meghalt.
No, nincs szomorkodás, a lényeg, hogy én a Lajos-Hemző Sütemény és torta felemás receptje alapján csinálom a tésztát: 500 gr liszt (ez kb 3 bögrényi), egy bögrényi cukor, egy sütőpor, egy vaníliás cukor, két tojás, 20 dkg margarin, ha van, akkor reszelt citromhéj. Ezeket jól összemorzsolom, és ha összeáll így is a tészta, akkor kész, ha nem - nekem nem szokott elég lenni a folyadék - citromlevet öntök még hozzá annyit, hogy jól össze lehessen gyúrni. Mikor ez megvan, kettéveszem a tésztát, és egyik felébe még alaposan beledolgozok jó sok kakaóport (nem szoktam mérni, szép barnának kell lennie a tésztának).
Ha megvan a tészta, mindkét színűt azonos méretű téglalappányújtom, kb fél centi vékonyra, és a két színt egymásra teszem (két adagban érdemes, mert különben nem fér rá a deszkára :) ). Attól függően, milyen nagy csigákat szeretnék, a tésztatéglalapot kettévágom, vagy nem. Utána feltekerem, és centis korongokra vágom. Kivajazott, kilisztezett tepsiben sütöm 3ason, míg kicsit megpirul az alja.
No, és most megyünk áztatni a fenekünket. Kéne egy nem nyakba akasztós bikini, mert nem akarom napoztatni a sebemet, de sehol nem lehet normálisat venni, csak olyan nagymamásat, mindenhol csak nyakbaakasztós, hát nem gondolnak a vállműtöttekre??? :))))
1 megjegyzés:
Hm...az én apukám is ilyen lehetett...idén volt 22 éve, hogy elment oda, fel...
De a sütid nagyon szép!!!
Cupp
Megjegyzés küldése