Fokhagymás tejszínes tészta

Valamit akkor is kell enni, ha nincs itthon semmi. Hát, itthon általában nincs semmi. Csak hétvégén, de akkor meg Anya főz. És ő vásárol be a hétvégi főzéshez, aztán az el is fogy, és tengődünk a maradékokon. Elég unalmas. Meg különben is. Bár, azt nem tudom, én miért nem megyek el boltba?! (Igazából lusta vagyok, bár arra fognám, hogy Pécsen bármit meg lehetett kapni, itt meg semmi sincs, az is háromszor annyiba kerül, és emiatt nincs kedvem menni...)
De azért kell enni valamit, még ha az embernek ahhoz sincs kedve. De mivel szakdogát írni még kevésbé van, hát inkább a főzés. A nullából.
Szerencsére még a múltkori krémleveshez vettem tejszínt, úgyhogy ezt csaptam össze, mert tészta-ehetnékem volt. Olvasztott vajba két nagy gerezd fokhagymát nyomtam, majd tettem rá egy kis keményítőt (a liszt kicsit messzebb volt, éljen a lustaság), aztán felöntöttem tejszínnel, és hagytam besűrűsödni. Meg is sóztam közben. Meg metélőhagymát és petrezselymet vágtam bele, és aztán hozzákevertem a megfőtt tésztához, és egy kicsit még összeforraltam. Ja, valamikor füstölt sajtot is tettem bele. Aztán a gép előtt megettem, mert elvileg tanulok, és nincs időm ilyemire.
No, most tényleg tanulok már... Egy hónapom sincs a leadásig... auuuu... :S

(Mondjuk, először posztolni sem akartam, mert nem vagyok benne biztos, hogy ilyesmit más is megeszik, de hát ezzel is lehet kicsit tologatni azt a szakdogaírást...)