Épp a hónap "zabálós időszakában" vagyok, és folyamatosan ennék. Ez akkor nehéz, ha nincs itthon semmi ehető (azaz már mindent megettem... pirul...). Egy ezer éves meggybefőttet bontottunk meg valamelyik nap, ami bár romlott nem volt, de élvezhetetlen, mert szétmállott az ember szájában, annyira megpuhult a több éves spájzban érlelődés során. Kidobni azért mégsem szerettem volna. Ez volt itthon.
Fogtam tehát a meggybefőttet, és egy szitán áttörtem, így a magjai fennmaradtak, és egy krémes massza lett az egészből. Közben tejberizst főztem. A meggymasszát is átforraltam egyszer a biztonság kedvéért. Utána már csak poharak, tejberizs, meggy, tejberizs, meggy... rétegezve.
Nem is olyan rossz, és a meggyet is megettük.
Fogtam tehát a meggybefőttet, és egy szitán áttörtem, így a magjai fennmaradtak, és egy krémes massza lett az egészből. Közben tejberizst főztem. A meggymasszát is átforraltam egyszer a biztonság kedvéért. Utána már csak poharak, tejberizs, meggy, tejberizs, meggy... rétegezve.
Nem is olyan rossz, és a meggyet is megettük.
1 megjegyzés:
:) Azt hiszem ehhez majd meg kell hallgatnod a Fábrynak a Oh-Tannenbaum című előadását :) Amikor ecseteli, hogy átfőzik a lekvárokat. Hmmm, de ennék most ilyet!!
Megjegyzés küldése