Az öcsém hazaesett kettő körül, és bejelentette, hogy megy is vissza nemsokára. Persze, anya nem engedi kaja nélkül. És anyának most tanulnia kell, mert kezdődnek a vizsgái (levelezős fősuli :) ), szóval süssek gyorsan valami sütit. Nade háromra zenekari próbára kell mennem, és addig még feliratozni, összekészíteni a nyálmintavevős fiolákat, amit még ki kell osztanom, a szakgodavizsgálat folytatásaként a zenekaros kontrollcsoportomnak. Szóval nem érek rá. De ha már annyira muszáj, egy muffint csak összedobok max negyed óra alatt, és míg sül, végzek a feliratozással, és mikor indulok, kiszedem a sütőből.
Persze, a kérdés, hogy mi is legyen benne. Én soha nem sütök már muffint recept alapján, csak gondolomformán. Ma így alakult:
Egy bögre réteslisztet, egy bögre sima lisztet, egy kis szódabikarbónát és egy kis sütőport összekevertem háromnegyed bögre darált dióval, tettem hozzá egy kevés fahéjat.
Egy kisebb tálba beleütöttem egy tojást, belekanalaztam kb másfél-két deci natúr joghurtot, egy kanál baracklekvárt, öntöttem hozzá kb fél bögre olajat, egy bögre cukrot, és villámgyosran gépi habverővel összekevertem. Aztán hozzöntöttem a lisztes keverékhez, és jó alaposan összekevertem egy kanállal. Egy kanálnyi tésztát tettem egy muffinpapírba, rá egy nagy kiskanálnyi baracklekvárt, és egy másik kanálnyi tésztával betakartam, mehet a sütőformába. Zsupsz a sütőbe (, előmelegített, gáz, 3as fokozat).
Jól elfelejtettem, és jó fél óra múlva vettem ki (pontosabban épp anyának is akkor jutott eszébe, és ő, mert én ekkor már teljes menetfelszerelésben rohantam zenekarra, csak gyanús volt az illat, hogy valamit elfelejtettem). Konstatáltam, hogy utolsó pillanatban lett kivéve, és már el is tűztem.
Mikor hazaértem, csak reméltem, hogy öcsém még nem vitte el mindet. Persze, híre-hamva sincs, ezért siettem úgy a sütéssel (és bénáztam a fiolákkal a próba szünetében, mert nem tudtam rendesen összerakni őket itthon)...
Egyetlen dolog kárpótol: a muffin várakozáson felüli lett! Nem volt annyi időm, hogy addig keverjem a nedves hozzávalókat, míg a cukor elolvad, így a süti tetején megmaradtak a cukorkristályok, és finom ropogós, belül meg puha a lekvártól. Ahhoz képest, hogy csak úgy összedobtam, egyáltalán nem rossz... :)
Persze, a kérdés, hogy mi is legyen benne. Én soha nem sütök már muffint recept alapján, csak gondolomformán. Ma így alakult:
Egy bögre réteslisztet, egy bögre sima lisztet, egy kis szódabikarbónát és egy kis sütőport összekevertem háromnegyed bögre darált dióval, tettem hozzá egy kevés fahéjat.
Egy kisebb tálba beleütöttem egy tojást, belekanalaztam kb másfél-két deci natúr joghurtot, egy kanál baracklekvárt, öntöttem hozzá kb fél bögre olajat, egy bögre cukrot, és villámgyosran gépi habverővel összekevertem. Aztán hozzöntöttem a lisztes keverékhez, és jó alaposan összekevertem egy kanállal. Egy kanálnyi tésztát tettem egy muffinpapírba, rá egy nagy kiskanálnyi baracklekvárt, és egy másik kanálnyi tésztával betakartam, mehet a sütőformába. Zsupsz a sütőbe (, előmelegített, gáz, 3as fokozat).
Jól elfelejtettem, és jó fél óra múlva vettem ki (pontosabban épp anyának is akkor jutott eszébe, és ő, mert én ekkor már teljes menetfelszerelésben rohantam zenekarra, csak gyanús volt az illat, hogy valamit elfelejtettem). Konstatáltam, hogy utolsó pillanatban lett kivéve, és már el is tűztem.
Mikor hazaértem, csak reméltem, hogy öcsém még nem vitte el mindet. Persze, híre-hamva sincs, ezért siettem úgy a sütéssel (és bénáztam a fiolákkal a próba szünetében, mert nem tudtam rendesen összerakni őket itthon)...
Egyetlen dolog kárpótol: a muffin várakozáson felüli lett! Nem volt annyi időm, hogy addig keverjem a nedves hozzávalókat, míg a cukor elolvad, így a süti tetején megmaradtak a cukorkristályok, és finom ropogós, belül meg puha a lekvártól. Ahhoz képest, hogy csak úgy összedobtam, egyáltalán nem rossz... :)
4 megjegyzés:
Még nem mondták, hogy a muffinnak csak árt a babusgatás? :))
És ki fényképezett?
Biztosan mások/máshol is használják (én is azóta sokat), de ezt a szót, hogy "gondolomformán", a nagymamáját idézve egy iregszemcsei lánytól hallottam.
Bár nem sütök gyakran, de én is így vagyok a muffinnal, nem méricskélek, olyan magától értetődik, milyennek kell lennie a tésztának. Na jó, volt már, hogy nem lett tökéletes...
t3v, dehogynem, máskor is összedobom csak a muffint, de legalább kitalálni van több idő, mit tegyek bele. Most meg csak ami szembejött velem a hűtőben, azt kiszedtem, és beletettem (még jó, hogy nem a kolbász került előbb a kezem ügyébe...:)))
rossamela, én fényképeztem, mikor hazaértem próbáról. Mert öcsém csak sötétedéskor ment vissza Pestre, addig haza se dugta az orrát (szörfözik), akkor meg elvitte az összes muffint. Megkértem anyát, hogy ha előbb hazaérne öcsém, mint én, akkor tegyen félre egyet a fényképhez, de nem volt rá szükség. És így én magam is meg tudtam kóstolni legalább. :)
Megjegyzés küldése