Müzlis joghurt - vissza az életbe, avagy túl a szakdolgozaton

Tegnap három nap nemalvás után leadtam végre a szakdogát. Ez bosszantó, mert így már biztos nem menekülök meg a felnövéstől. Kéne egy pszichológusi állás, nem tud valaki???
Én még életemben ennyit semmivel nem szenvedtem, mint ezzel a hülye szakdogával. Pontosan a szakdoga megírásához nekiállással. Dehát semmi gond, éljen az önsorsrontás, biztos azért csinálom, mert ettől érzem jól magam. Egy pszichológus mindent megmagyaráz.
Különben a téma izgalmas volt, és nagyon érdekes eredmények jöttek ki. Szerintem mondjuk gyanús, hogy minden hipotézisem beigazolódott, nem szokott a statisztika ilyen szép eredményeket adni - lehet, hogy valamit elrontottunk? No, nem érdekes, leadtam, túl vagyok rajta, kész, vége. :))))

Csodálkoztam volna, ha nem fejfájással ébredek, meg összeálmodtam mindent, pl. kiesett az egyik fogam. De ez nem érdekes. Úgy gondoltam, megérdemlek valami energiafeltöltős reggelit, mert egy csomó mindent terveztem mára (bár ha ilyen lustálkodással - értsd: gasztroblogok frissítéseinek követése - folytatom, akkor semmi nem lesz belőle) .

Egy banánt összeturmixoltam egy doboz barackos-müzlis aktiviával, megpirítottam egy fél marék müzlit, beleszórtam a joghurtba, kicsit díszítettem, mert megérdemlem, és kiültem a teraszra egy bögre szicíliai citrom teával, amit tegnap vettem magamnak jutalomként.
Persze jött a Frici is reggelit kérni, majd elégedetten napoztunk, ő mosakodva, én az új szakácskönyvemet olvasgatva, amit szintén jutalomként vettem.