Sütőtökös kuglóf

Idén ez az utolsó sütőtökös édesség a konyhánkban, az tuti, mert már a fülünkön jön ki. A sütőtökös kekszet négyszer sütöttem meg három hét alatt, ami 4x3 nagy tepsit jelent. Az utolsó adag már nem igazán akar elfogyni... :)))

Azért megírom ezt a receptet, mert nagyon ízlett. A kép nem lett túl jó, de a maradékból ezt tudtam kihozni. Pedig egész szép volt, bár a csokimázzal nekem mindig meggyűlik a bajom. Nem tudja valaki, mi a szép csokimáz titka???

A recept Kata konyhájából származik, csak répa helyett nagyrészt sütőtököt használtam. Pontosabban volt olyan 35 deka maradék sütőtök, a többi 15 deka répa. Nagyon finom puha és szaftos (bár nagyon fura ezt mondani egy sütire, csak most nem jut eszembe jobb szó) volt a tészta állaga. A csoki pedig nagyon jól illik a sütőtökhöz - legalábbis szerintem.

Hozzávalók:
50 deka sütőtök és/vagy répa vegyesen
15 deka cukor
30 deka liszt
4 tojás
25 deka margarin
csipet só
őrölt gyömbér és fahéj
sütőpor (ööö, nem emlékszem, mennyit tettem bele, talán egy zacskónyit?)


Elkészítés:
A sütőtököt és a répát megpucoltam, géppel lereszeltem. Kimértem a hozzávalókat, külön a szárazat (liszt, sütőpor, só, fűszerek), külön a nedveset (cukor, olvasztott margarin, 4 tojás). Utóbbiakat habosra kevertem. A lisztet elkevertem a reszelt zöldségekkel, majd hozzáöntöttem a margarinos kevercset, és jól összekutyultam az egészet. Kivajazott, lisztezett kuglóf formába öntöttem a massza kb 2/3-át, ami nem fért bele, azt pedig egy másik formába. Asszem, közepes/kis lángon sütöttem tűpróbáig (elég sokáig, nem tudom, kb 40 perc, ha tippelnem kell, de úgyis tűpróba).

Mikor kihűlt, csokimázzal bevontam, amit nem írok le, mert igazából nem is tudom, hogyan kell jól csinálni. Folyton besűrűsödik a csoki. Bár az is lehet, hogy rossz minőségűt hoztam (most tényleg), de még jóból sem sikeült soha. Elvileg nem mehet bele víz meg gőz, mert attól keményedik meg. Hát ebbe nem ment, mégis megkeményedett. Elég sok vajat meg olajat kellett hozzáöntenem, hogy kenhetővé váljon. Végül sikerült, finom is volt, de azért bosszant, hogy még nem tudok jó csokimázat csinálni...

Bagel

Én sütöttem, el sem hiszem. Szépek, ugye? :)
Azt hittem, bagelt sütni valami hihetetlenül bonyolult dolog, eleve kelt tészta, aztán még főzni is kell, utána sütni. Ráadásul én még sosem ettem bagelt, sőt még csak nem is láttam élőben (szóval lehet, nem is ilyennek kéne lenni... :) ).

Fűszeres Eszter receptje (innen és innen) alapján készítettem, annyi különbséggel, hogy a liszt egy részét zabpehelyliszttel helyettesítettem.
Egyébként ez volt ma a második - kései reggeli. Anya ugyanis elutazott egy csoporttal Medjugorjébe a hosszú hétvégére, úgyhogy enyém a konyha (és a felelősség). Mondjuk így, hogy 11-re lett kész, jó darabig nem éheztünk meg. Pedig közben rávettem az öcsémet, hogy menjünk el biciklivel a Kereki várhoz, és jól el is fáradtunk. De ha jól figyeltem, ő sem evett reggeli óta, és én is csak egy bagelt pirítottam és kentem meg fügelekvárral, mikor hazajöttünk. Laktató. És finom. :)
Mondjuk én nem tudnám sós dolgokkal enni, mert édeskés, de vajjal és lekvárral isteni.

Elkészítés:
A liszteket, a tejport, az élesztőt, a sót és a cukrot összekevertem, hozzáöntöttem a langyos vizet és összedolgoztam. Kb negyed óráig dagasztottam, majd 8felé vágtam. A kis gömböcöket téglalap alakúra nyújtottam, feltekertem, majd óvatosan körformába hajlítottam. Langyos helyen kelesztettem 40 percet (közben ettem az amarántos joghurtot :) ).
Olyan 30 perc körül feltettem egy nagy lábasban vizet. Mire letelt a 40 perc, felforrt a víz. Kicsit aggódtam, mi fog történni, de nagy bátran fél-fél percig főztem a karikákat. Közben a sütőt előmelegítettem. A megfőzött karikákat megkentem tojássárgája és tej keverékével (ha simán a sárgáját kentem rá, úgy nem működött valamiért, talán túl forróak voltak még, és a tojássárgája egyből megkeményedett (megfőtt). Sajnos kicsit megborult a tej, és több ment hozzá, mint szerettem volna. A megkent bageleket megszórtam mindenfélével (szezám, nigella, darált mák és lenmag). Mentek a sütőbe és sültek pirosra.

Hozzávalók:
50 dkg liszt (asszem, 35 deka sima, 15 deka zabpehely liszt)
3 dkg tejpor
4 g szárított élesztő
6 dkg cukor
Csipet só
2,5 dl meleg víz (nekem kicsit több kellett)
Egy tojás sárgája a kenéshez
mindenféle magok megszórni

A bosszantó, hogy a tojássárgájának főleg melegen iszonyú büdös halszaga volt. Fogalmam sincs, mivel etethették szegény tyúkot, aki tojta. :S Szerencsére ahogy kihűlt, megszűnt a szaga.
A főzéskor minden rendben volt, bár majdnem eltörtek a karikák. Lehet, hogy ha az ember túlfőzi, akkor szétesik - legalábbis valami ilyesmit figyeltem meg, de nem akartam tesztelni. :)

Legközelebb holnap főzök, a bagellel letudtam az ebédet és a vacsorát is - különben meg még tegnapi maradék is van. Azért lehet, hogy kicsit keveset ettünk ma. De nekem nem árt, az öcsém meg csak tudja, ő mennyit akar enni, megtömni meg nem fogom. :)

Reggeli mostanában

Na jó, ez most "ünnepi kiadás". :)
És még így is semmiség. Viszont nagyon finom és egészséges.
Hétköznapokon gyümölcsjoghurt és pattogtatott amaránt, ma natúr joghurt mézzel, egy fürt szőlő, pattogtatott amaránt. Hmmmm... :)
Az amaránt nagyon érdekes növény, és tele van vassal. A vörösbort is azért isszuk, mert tele van vassal. Na és étcsokit is azért eszünk. Ugye! :)))
A történelme miatt mindig furcsa hangulatom lesz amaránt-evés közben: mintha belém költöznének a valaha-volt inkák. :)
Egy EFT-s csoporttársam mutatta meg az amarántot, és ezért nagyon hálás vagyok. Lehet, hogy itthon is lehetne pattogtatni, mert a bioboltban volt pattogtatatlan amaránt mag is, talán kipróbálom majd legközelebb.

Sütőtökös cookies

Már többször is megsütöttem, mert nekem nagyon ízlik. Ez most épp nem sikerült a legjobban, ráadásul a fotó is elég ronda, de most már fel kell ide is jegyeznem, mert mindig alig találom meg, a cetlik meg elvesznek. És az oké, hogy most még tudom fejből a receptet, de jövő ilyenkorig nem hinném, hogy megmaradna a fejemben (bár mostanában magam is meglepődök, mennyi minden belefér... :) ).
Kaldeneker receptje különben, hihetetlen módon változtatás nélkül. Azaz egy fenéket! Kevesebb cukorral, és teljes kiőrlésű liszttel. :) Ja, és sült tök helyett reszelt-párolt tökből, mert így gyorsabb.

A tököt nagyobb darabokra darabolom, a héját levágom, géppel lereszelem, majd egy csepp vízzel és csipet sóval puhára párolom.
Míg párolódik, megolvasztok 25 deka margarint (jobb lenne a vaj, de most margarin volt), hozzáöntök fél bögre lehetőleg barna cukrot (szerintem nem kell több, a tök úgyis édes, ha szerencsénk van) és egy vaníliás cukrot, habosra keverem, majd megy hozzá jó sok őrölt fahéj és egy tojás, ezekkel is habosra keverem.
Egy másik tálba kimérem a lisztet, a zabpelyhet, a sütőport, az aprított diót, összekeverem, hozzáöntöm a margarinos keveréket, a párolt tököt, és az egészet összekeverem. Aztán még egy tábla kis kockára vágott étcsokit. Ha szerencsém van a csokival, akkor nem olvad el a forró töktől. Most nem volt szerencsém, az új 70%-os Tibi csoki teljesen elolvadt a masszában - a lidlis étcsoki nem szokott elolvadni.
De volt már, hogy nem volt itthon étcsoki, akkor dupla annyi diót tettem bele, úgy is finom volt.
A masszából két kiskanál segítségével kupacokat rakok a sütőpapíros tepsire, vagy nedves kézzel gombócokat, és 4-es fokozaton megsütöm. Három nagy tepsinyi lesz belőle.

Hozzávalók:
40 deka sütőtök
25 deka vaj/margarin
fél bögre (barna) cukor
egy vaníliás cukor
egy tojás
sok őrölt fahéj
40 deka liszt (lehet teljes kiőrlésű, ez épp tönköly lisztből készült)
25 deka zabpehely
sütőpor vagy szódabikarbóna
naaaaaaagy marék durvára vágott dió (minél több, annál jobb :) )
egy tábla étcsoki

Gyömbéres birsalmás csirkemell Ch&V után :)

Hű, de rég blogoltam már megint...

DE végre itt az őszi szünet, némi pihi, feltöltődés, sütés-főzés. Az utolsó hetet már kicsit nehezen bírtam, de szerencsére mindig jönnek ilyen feltöltődős időszakok. Egyébként főzök ám, csak a blogon nem látszik meg. Minden reggel csinálok magamnak ebédre valamilyen kását, és aztán reménykedek, hogy ne folyjon a táskámba (általában megúszom :) ). Meg sütiket is szoktam sütni esténként, pihenésképpen. Találtam pár képet is, van, amire már nem is emlékeztem, némi esély van rá, hogy megírom őket, de én már semmit sem ígérek. :D

Ezt a birses kaját már tavaly is megcsináltam, még MöCinek. Chili & Vanília receptje - minimális módosítással.
Most pedig kaptunk egy nagy szatyor birset a szomszédtól, és egyszerűen muszáj volt ilyet készíteni belőle (egy hatalmas adag birssajt mellett, de arról majd akkor, ha kiderül, hogy jól sikerült). A szünet kezdetének megünneplésére tökéletes volt. Kicsit aggódtam, hogy Anya majd meg sem kóstolja, de csodák csodája, neki is ízlett (kivéve a kuszkusz, de egyszerre túl sok volt az újdonság, úgyhogy végül is ezt meg tudom érteni).

Az eredeti recepttől kicsit eltértem, mert már tavaly sem sikerült megpirítanom a birset, a csirkemellet úgy tuti kiszárítottam volna, és amúgy is jobban szeretjük a szószos ételeket (na jó, a pirítottat is, de valahogy titkolnom kell, hogy béna vagyok hozzá :) ). Ráadásul a birs annyira gyorsan megfőtt, hogy mire észrevettem, már szét akartak esni a szeletek, úgyhogy esélytelen volt a pirítás, de még a csirkemellel való összekeverés is veszélyes volt.

No, most már tényleg a lényeg: a birset megmosom, szeletekre vágom, citromos-mézes vízben puhára főzöm. Közben póréhagymát párolok, rá a kockázott csirkemell, só, őrölt fahéj és gyömbér, kevés víz, párolás. Aztán a lecsepegtetett puha birs is megy a csirkemellhez, meg egy kis méz, és úgy csinálok, mintha meg akarnám pirítani, de inkább csak összekeverem Esetleg mikor a pirítás már tényleg esélytelen, teszek a birs főzőlevéből hozzá, hogy akkor már legyen szaftos. Utánízesítem, ha kell valami (méz vagy só, ízlés szerint).
A birs főzőlevét felhasználva készítettem a kuszkuszt, tettem hozzá mazsolát meg sót.
Lehet, hogy ez alapján nem lehet megcsinálni, de igazából nincs kedvem írni, megenni sokkal jobb volt. :)))

Sütőtökös kevert süti - koszorú és muffin formában, mákos krémmel

Ez a recept Reninek és a kis Juliannának szól. :)
Tegnap meglátogattam őket, és Reni a blogom után érdeklődött, hátha van rajt sütőtökös süti recept. Nem volt, ezért küldtem neki sok linket. De azért megsütöttem gyorsan ezt a sütit - ehhez úgysem volt kép az eredeti helyén. :)
A Julianna tündéri, nemrég múlt két hónapos, és én büfiztethettem, pedig még sosem volt ilyen kicsi baba a kezemben. Olyan jó volt!!! Utána sétáltattam. Teljesen feltöltődtem energiával. :)))

A süti egyébként nagyon gyorsan elkészíthető, így ideális kismamáknak; míg a férjük megsétáltatja a gyereket, el is készül. ;) (Kristóf, ezért már érdemes elmenni sétálni, szerintem. ;) )

A recept Rollller blogjáról származik, némi változtatással. A liszt egy részét lecseréltem tönkölylisztre, egy tojással kevesebbet tettem bele, és helyette vörösbort öntöttem hozzá. Plusz fűszerek is kerültek bele: fahéj és reszelt gyömbér. Mandula helyett dió került bele, amit megpirítottam darálás előtt, így finomabb.
Nomeg a mákkrém, ami teljesen ad hoc jelleggel készült: öcsém barátnőjének mutattam a lidlis krémtúrót, észrevettem rajta, hogy nem sokáig bírja tovább a hűtőben felhasználás nélkül (mármint a túró, nem öcsém barátnője... bár őt nem is szoktuk a hűtőben tartani), és ez lett belőle.

Hozzávalók:

két csésze liszt - harmada lehet teljes kiőrlésű
egy csésze pirított, darált dió
1-1 tk szódabikarbóna és sütőpor
két és fél bögre finomra reszelt sütőtök (géppel reszeltem, különben nem is tudom, meddig tartott volna...)

Ezeket összekevertem egy tálban.

Egy másik tálban a nedves hozzávalókat:

két tojás
egy löttyintés vörösbor (talán egy deci???)
egy bögre olaj (legalábbis kb, nem mértem)
kétharmad börge nádcukor
kis darab gyömbér reszelve (kb egy centi)
kiskanálnyi őrölt fahéj
kevés só

Simára kevertem. A két tál tartalmát pedig össze. Lisztezett koszorú formába, a maradékot pedig muffinkapszlikba és -formába öntöttem. Előmelegített sütőben, közepes tűznél tűpróbáig sütöttem.

A mákos krémhez a maradék krémtúróhoz egy zacskó vaníliás cukrot, még ízlés szerint cukrot, pár csepp citromaromát (friss citromhéj híján...), és egy borításnyi mákot krémesre kevertem, a muffinok tetejére kentem, és kész.

A sütőtök ízét nem nagyon érezni, viszont finom puha tőle. Hmmmm.... :)

Almatorta fordítva

Ezt a sütit még szintén nyár közepén sütöttem. Épp akkor, mikor Frici nagyon beteg volt - mintegy vigasztalásképp magunknak. Anyával meg is ettük ketten egy este alatt az egészet - tényleg magunk alatt voltunk. A süti finom volt nagyon, de sok vigaszt nem adott sajnos, főleg a másnapi folytatás miatt. :(

Node azt megjegyeztük, hogy ezt érdemes máskor is elkészíteni, úgyhogy nem szabad elfelejtenem, hogy csináltam. Annál is inkább, mert akkor a potyogó pár szem nyári almánkat kellett elhasználni, most pedig érik az újabb adag alma, és szintén vészesen hullik, kellenek az almás receptek (az öcsém már unja az almás pitét :) ). Persze nem emlékszem pontosan, mert az ugyan tuti, hogy KicsiVú receptjéből indultam ki, de van egy homályos emlékem, hogy állok a konyhában, kezemben a tésztás tál, és teszek bele valami mást, ami nincs a receptben... - de már sajnos fogalmam sincs, mi volt az. Úgyhogy itt most az eredeti tészta recept lesz. Sokat tuti nem változtattam rajta, arra azért emlékeznék. Vagy nem. Mindegy. :)
Ami ránézésre látszik: én megfordítottam a sütit, azaz amolyan tatin módra készült, csak azért ez nem az. De ehhez volt kedvem, és nagyon finom krémesre sült így az alma. Azért azt hozzátenném, hogy nem így képzeltem el, de a végeredményt kóstolva nem bántam. Csúnya lett, de finom. :)

Az almákat meghámoztam (hogy mennyit, az jó kérdés...), kockáztam. Egy lábosban cukrot karamellizáltam, átpirítottam rajta az almát, majd ez ment a tortaforma aljába.
Elkészítettem a tésztát: egy tojást fél bögre cukorral habosra kevertem, hozzáadtam egy pohár tejfölt, majd mikor ez is jó habosra keveredett már, akkor egy bögre réteslisztet, fél sütőport, csipet sót. Ez a tészta ment az alma tetejére, majd az egész előmelegített sütőbe, ahol 3-4-es fokozaton sült tűpróbáig.
Ó, igen, a tészta tetejét (ami aztán az alja lett) megszórtam fajéhas cukorral sütés előtt, csak úgy hirtelen. :)

Hozzávalók:
cukor a karamellizáláshoz
alma
egy pohár tejföl
egy fél bögre cukor
egy tojás
egy bögre rétesliszt
fél cs. sütőpor
csipet só
esetleg fahéjas cukor

Fügetorta

Ezt a sütit még nyár közepén sütöttem.
Nekünk is van fügefánk, most már elég nagy, de arról anya csak nyersen engedi megenni a termést. Pedig idén már alig győztük, minden erre járónak adtunk, és még így is majdnem megromlott. :) De hát hosszú évek a bevésődése, hogy értékelni kell azt a pár szemet. Na de jövőre...
Érdekes egyébként, hogy sokan nagyon bizalmatlanok a fügével szemben, mintha valami hihetetlenül egzotikus és különös valami lenne, ami még az is lehet, hogy harap... és inkább meg se kóstolják. Úgy kell nekik, több marad nekünk. :)
Szerencsére a szomszédnak is van fügefája a telkén, azon viszont rengeteg terem, és két tállal is kaptunk. Kicsit túléretten, úgyhogy anyának egy szava sem lehetett, mikor kijelentettem, hogy akkor én most sütök belőle sütit.
Annál is jobb ötlet volt, mivel két középiskolai osztálytársnője jött hozzánk vendégségbe, és így legalább volt mivel megkínálni őket. :)

Most pedig, hogy közeleg a második adag füge beérésének az ideje, úgy gondolom, itt az ideje, hogy közzétegyem ezt a receptet, hátha másnak is jól jön. Nem mintha nem lehetne megtalálni bárhol az interneten, de mégis. És különben sem teljesen úgy csináltam. A fügetortára rákeresve tényleg mindenhol ebbe a receptbe botlottam, de most mondjuk akkor azt, hogy innen van, vagy innen. :)
Annyi különbséggel, hogy dió helyett kókuszreszeléket használtam, mert lusta voltam elmenni a hűtőig, a kókusz meg ott volt kéznyújtásnyira tőlem.

Először összesen kb 15 deka cukorból - fele barnacukor volt - karamellt csináltam egy fél deci vízzel, és a tortaforma aljába öntöttem. (Ezzel kapcsolatban ki kéne találni valamit, mert sütés után a karamellréteg legfinomabb része a formában maradt, a kivajazás ellenére is.)
Öt deka cukrot 8 deka vajjal habosra kevertem, majd hozzákevertem egy tojást és egy sárgáját is. Alaposan elkevertem 10 deka liszttel, egy marék kókuszreszelékkel és egy fél csomag sütőporral. Citromlevet tettem hozzá, mert citrom(héj) nem volt itthon.
A karamellrétegre vágott felükkel lefelé lepakoltam a fél fügéket, majd ráterítettem a tésztát.
Előmelegített sütőben 3-4-es fokozaton sütöttem tűpróbáig.
Tálaláskor az alja lesz a teteje. Biztos nagyon finom hozzá a tejszínhab vagy vanília fagyi, ha épp van.

Hozzávalók:
20 dkg cukor
fél deci víz
pár szem füge
10 deka liszt
egy marék kókusz (pontosabban nem tudom, rég volt, bocs...)
egy tojás + egy sárgája
8 dkg vaj
fél csomag sütőpor
reszelt citromhéj vagy egy kevés citromlé

Csak egy egyszerű rakott tészta - némi csavarral

Eszem ágában nem volt ezt megírni, olyan egyszerű, de sikere van. Nagy sikere.
Öcsém egy nagyon fura alak, de asszem, erről már többször is írtam. Az blogom"étel" címkéje is hozzá kapcsolódik. Ha ugyanis anya megkérdezi, mit főzzön, a válasz csak annyi, "ételt". Persze ehhez a hangsúlyt is le kéne tudni írni, de azt nem lehet. Olyan kamaszosan pimasz, holott az öcsém már rég nem kamasz. :)
Természetesen igen ritka az, ha valamit megeszik, amit mi főzünk.
Ma pedig hazaesett, és kétszer is vett a tésztámból. Ráadásul megkérdezte: "Ennek mi a neve? " Ennél több dicséret nem kell, főleg ha hozzátesszük, hogy akár hetekig hozzánk sem szól. No mondjuk a kérdésre válaszolni nem tudtam. :)
Úgyhogy elmondható, hogy ettől az ételtől még a néma is újra beszél. :)))
Na jó, szerintem túlzás az egész, de én most nagyon boldog vagyok! Ez nem kis siker.

Amúgy tényleg igazán egyszerű: paradicsomszószos darált hús, beshamel, tegnapi maradék tészta. Olyan, mint amilyet máskor is szoktam csinálni.
Néhány újítást leszámítva.
A paradicsomszószhoz tettem egy kis csilipaprikát, két szál zellerzöldet, két szál borsikafüvet. Ezeket később kiszedtem. Plusz a titok: nagy csipet fahéj (és egy kicsi cukor is, mert savanyú volt a paradicsom). Ez tavaly ragadt rám, amikor muszakát készítettem, és tettem bele fahéjat. És akkor rájöttem, hogy az jó nagyon. :)
A beshamelt pedig egy rész tejjel, és egy másik rész kecskejoghurttal készítettem. A kecskejoghurtot a spárban vettem, és nagyon gyorsan el kellett használni, mert lejárt a szavatossága. Mondjuk én ettől annyira nem ijedek meg, ha nem penészes, és nincs rossz íze, akkor jó, de azért sietni kellett vele. Persze a neten nem találtam semmilyen receptet. A felét elhasználtam egy muffinhoz (az is finom lett, bár abban nem lehetett érezni a kecske ízt - mondjuk ott szerencsére :) ), a maradéknál pedig úgy gondoltam, a beshamelben jó helye lesz. Végül is máskor ha épp van, kecskesajtot teszek a rakott tésztába, és az isteni. Nos, ez is. :)
Egy darabka ezer éves sajt is volt, azt is beleolvasztottam a beshamelbe. Persze, a tetejére is jó lett volna sajt, de ez most ilyen maradékfelhasználós kaja volt.

No, mondtam, hogy nem egy nagy recept, de finom. Én is telezabáltam magam belőle, most meg nem tudom, hogy fogok futni... De el kell indulnom, mert tegnap is kihagytam.

Ja! Jövő héttől lesz még egy állásom, úgyhogy nem tudom, mi lesz így a bloggal. Egyelőre azt sem tudom, a két állást hogy egyeztetem össze, nemhogy még magánélet is. Majd lesz valahogy. Van pár recept talonban, csak az a baj, hogy mostanában egyre inkább úgy főzök-sütök, hogy mindent összeöntök, és lesz belőle valami jó, csak fél óra múlva már fogalmam sincs, mit és mennyit tettem bele. Nemhogy két hónappal később... Azért igyekszem. :)

Almás kalácsfonatocskák

Mielőtt az eltűnésem alatt kapott díjakról írnék, illene legalább egy receptet is feltennem mert azért mégiscsak gasztroblog ez, nomeg hogy úgy tűnjön, van mire kapni díjakat.

Ezt a sütit Frici halála utáni hétvégén sütöttem, vígasztalásképpen. Villámgyorsan elfogyott, dél körül lett kész, este már egy darab sem volt, megettük hárman mindet. Na jó, egyet ettek vendégek.
Az ötlet Fűszeres Esztertől származik, csak ő sárgabarackkal töltötte és nagyobb kalácsokat sütött. Nekünk meg almánk volt, a nyárialma fán pár darab termett csak, azok is kukacosak voltak, el kellett hát használni. Ezen kívül még egy tortát sütöttem belőle, majd azt is megírom, mert bár csúnya lett, de nagyon finom. Szóval voltak az almák, meg a vonzó kalács recept. És akkor hopp, összeraktam a kettőt, és ez lett. Csak kicsiben, mert ehhez volt kedvem, és kis egyszemélyes sütik lettek. Egész csinosak szerintem, így első próbálkozásra...

A kelttészta receptje ugyanaz, mint Eszternél. A töltelék pedig vékony almaszeletek, épphogy megszórva kevés barnacukorral és egy csepp fahéjjal.
A készítés egyszerű: a kelttésztából gombócokat formáltam, kinyújtottam, a közepére sorba rendeztem az almaszeleteket, kétoldalról bevagdostam a tésztát, középre hajtogattam, mintha fontam volna.
Fonás után kelt még egy kicsit, majd megkentem tojással, megszórtam barnacukorral és fahéjjal, és megsütöttem.

Oké, tudom, hogy ez nem túl pontos recept, de régen volt már. Asszem, így csináltam.

A kelttészta hozzávalói Eszter után:

1 csésze meleg víz (2,25dl)
4 csésze liszt
4 ek cukor
1 csomag élesztő
2 tojás
2 ek olaj
1 kk só

Utolsó üveggolyó

.


A gasztroblog szférán rég végigsöpört az üveggolyó láz, talán már el is felejtette mindenki. No, nem baj, azért én még tartozok ezzel a bejegyzéssel. MiniMálna gurította egyébként hozzám.

Szerencse, hogy már régen olvastam a többiekét, így nem befolyásol semmi. Különben meg nem hiszek abban, hogy pár szó bármi újat elárulna rólam. Legalábbis tuti nem többet, mint amit egyébként is ki lehet olvasni a blogból - már az is sok. Akkor lássuk, koncepció és tervek nélkül, az első (legalábbis első számomra elfogadható :) ) asszociációim:


a = apa

á = álom

b = boldogság

c = cica (Frici)

cs = csoda

d = Dikti, azaz Dorka, ex szobatárs

e = egér (=> cica, Frici)

é = élet

f = Frici

g = google :)

gy = gyerekek, gyurma = meló

h = horgolás

i = ibolya

í = írás

j = játék

k = könyv

l = lét

ly = heLYesírás :)

m = muflon (egy tábla szerint van itt az erdőben, de megkérdeztem Valakit, és nem is :))) )

n = nő

ny = nyár

o = okoskodás :) :$

ó = óceán

ö = öcsém

ő = őz - idejár enni a kertünkbe, de nem bánjuk, úgyis vacak a termés a csemegekukoricán :)

p = Pétráá, azaz Petra, ex szobatárs


r = róka, aki mindig elvitte a tyúkjainkat

s = só - hadilábon állok vele, általában kifelejtem

sz = szerelem :)

t = Te (akárki is vagy :) )

ty = tyúk - mindig elvitte a róka a tyúkjainkat, azóta is szeretnék; talán majd ha nyugdíjas leszek

u = udvar

ú = út

ü = üveggolyó :)

ű = űr

v = világ

z = zene

zs = zsákbamacska :)



Meglepően nehéz volt összeszedni ezt a pár szót. :)
A golyókat pedig most kigurítom a gasztroszférán túlra, Pétráámnak és Attilának.

A képen látható üveggolyó története egyébként számomra fontos. A koliban szemben lakó fiúktól kaptam egyszer, ha jól emlékszem, névnapomra (vagy szüli). Elmondhatatlanul örültem neki. Olyan jósgömbös. :) Imádom őket, az egyik azóta Csóron polgármester, rá büszke vagyok, de mindegyik nagyon hiányzik! De jó is volt kollégistának lenni...
(Többször kéne a múlt hétvégihez hasonló találkozást szervezni - na jó, nem feltétlenül kell mellé falunap... :) )

Tadamm - sokadik visszatérés :)

.

Jól eltűntem.
Most meg jól visszajövök. Aztán ahogy ismerem magam, egyszercsak megint eltűnök, meg megint visszajövök... és így tovább, csoda tudja, meddig. :)

Igaza van T3vnek: ez egy gasztroEGOblog. Bevállalom. Különben is ez az, amiért mindig mérges vagyok magamra, mi a fenéért kell ennyi felesleges dolgot írni, épp elég lenne a recept, és kész. De erre úgysem vagyok képes. Akkor meg mindegy. Ventilláció, ahogy a mentálhigiénében mondanák. Kell is egy munka után már nagyon szociofóbiás pszichológusnak.
Nem magyarázom tovább.

Emellett újítások is várhatók, ha végre nem csak elméletben álmodozok, hanem meg is valósítom. Már írtam korábban, hogy kiadjuk a házunk alsó szintjét nyáron nyaralóknak. Az utazási iroda hollandjaiból viszont elegünk van (ezek nem is emberek, de komolyan... az még oké, hogy büdösek, dohányoznak, nem fürdenek, de amikor egy elvben mínusz egy hetes kisbabát (4 héttel született korábban, tehát igazából 3 hetes volt, mikor ideértek) hoznak el egy 20 éves autóval, az már mindennek a teteje... mi lett volna, ha valami baja van a babának???? aztán lehet, hogy csak maradiak vagyunk, és normális dolog egy ilyen csöppséget országokon át hurcolni...).
A lényeg, azt találtam ki, hogy a blogon jó helye lesz a "reklámnak" a lakáskiadáshoz. Majd megpróbálom nem zavaróan csinálni. Meg úgysem én vagyok az egyetlen ilyen, ott van Max is, aki szintén reklámot csinál a fagyizójának, és szerintem nagyon jól. Csak tudnám, mikor jutok el oda fagyizni...
Majd meglátjuk, ebből mi valósul meg, mindenesetre ha már leírtam, akkor motiváltabb vagyok a kivitelezésben is, mint ha csak dumálok és álmodozok.
Viszont ha ebbe belevágok, akkor tényleg csak úgy van értelme, ha rendesen csinálom a blogot. A következő egy év programját tekintve ez nem lesz egyszerű, de legfeljebb beveszem anyukámat társszerzőnek. Mostanában úgyis hozzám szokott kergülni... :)

A kép a múlt hétvégi csóri falunapon készült, Pétráával nagyon táncoltunk. Fergeteges buli volt. Gasztrovonatkozású hely a Csóri Csuka Csárda - amiről nem tudok mit mondani, mert nem mentünk be, de kívülről olyan csárda kinézete van, biztos a kaja is csárdás. A polgármester pedig a Csete, aki szemben lakott a koliban. Anyukája főzött nekünk ebédre töltött káposztát bográcsban (asszem azt), ami finom volt, csak nagyon sós. Meg másnap reggelire bundáskenyeret, amit ebédre ettünk meg, és ebédre rántott húst, amit bizonyos félreértések miatt nem ettünk meg, és így éhesen távoztunk.
Ezeket csak a gasztroblogság miatt írtam le, mégis legyen valami kaja vonatkozása ennek a posztnak. :)))


Remélem, senki nem olvasta végig ezt a sok bolondságot.
Nekiállok az elmaradásoknak.

Frici cicám

.
Nagyon beteg. :,(
14 éves, életem több, mint felét együtt töltöttük. Tegnap nagyon rosszul lett.
Múlt héten szakítottam a MöCikével, múlt kedden meghalt az aranyhalam, a képen látható másik sincs túl jól, és most még az egyetlen cicám is...
Most egy kicsit sok. Köszönöm az üveggolyós játékba hívást Zsuzsitól és miniMálnától, de nem hiszem, hogy most lesz erőm hozzá.
És tudom, hogy egy blogbejegyzés nem gyógyítja meg Frigyest, de hátha. Talán csak hit kérdése. Ha nem lesz jobban, akkor holnap megyünk a doktornénihez vele, és nem vitamin injekciót fog kapni, mint tegnap...
Csak azt nem tudom, én hogyan élem túl. Tudom, másoknak esetleg vicces, hogy egy macska miatt bőgök úgy, hogy nem látom a billentyűzetet, de Ő soha nem volt csupán egy macska, Ő a FRICI.

Reggeli gyümölcssaláta

.

Itthon vagyok, ahogy látszik. Pedig hétvége van, és ilyenkor Pécsen szoktam lenni.
Igen, szakítottam MöCikémmel. :(
Ez most nagyon rossz, de sajnos nem bírtam az állandó utazgatást, hogy ott sem tudtam pihenni, mert mindent nekem kellett csinálni. Ráadásul sok jövője sem volt a kapcsolatunknak, mert ő nem költözött volna ide, én nem költöztem volna oda, plusz ősztől képzésekre fogok járni, minden hónapban legalább egy hétvégre elmegy majd ilyesmire - igaz ezeknek csak egy része lesz Budapesten, a másik része meg Pécsen, de így is folyton nyafogott, hogy miért nem ott vagyok. A szívem szakad meg, de jobb lesz ez így. Nekem legalábbis, de itt az ideje, hogy magammal is törődjek, már 47 kiló is alig vagyok. Annak meg semmi értelme, hogy kikészítem magamat.
Tudom, feladhattam volna a munkámat is, de amióta az eszemet tudom, ilyen munkahelyről álmodok, és a pécsi helyzetet ismerve, ott ha épp van is állás, akkor is azért, mert annyira elviselhetetlen a légkör, hogy inkább otthagyják...

Ennek a döntésemnek a blogra nézve komoly következményei lesznek, mert bár eddig is ritkán írtam, most még ritkábban fogok. Itt ugyanis a konyha Anya felségterülete, ő pedig nem igazán szereti a kísérletezést és különben is megvan a véleménye a főző-mániámról.
De majd alakul. ;)
Egyszer úgyis kisüt a Nap, ahogy Pétráám mondaná. :)

Azért írok a gyümölcssalátáról is, lévén ez egy gasztroblog, vagy mi.
A dinnyén kívül minden gyümölcs a mi kertünkből van. Ribizli - piros és fehér, pár szem málna - az utolsók, őszibarack, nyári alma - eléggé savanyú még. Joghurttal öntöttem le. Jobb lett volna natúr joghurt egy kis mézzel, de csak gyümölcsös volt itthon.
Na pl ez is hátrány lesz, hogy itthon Anya vásárol be, nem is olyan nagy a választék, és mint Pécsen. De legalább majd én is besegítek a bevásárlásban, és akkor lesz itthon natúr joghurt. Esetleg készíthetek joghurtot igazi tejből - már csak azt kell kiderítenem, lehet-e egyáltalán kapni itt a környéken házi tejet. MöCike ugyanis a házi tejtől teljesen elzárkózott, hiába vehettem volna a csarnokban...
Szóval lesznek előnyök és hátrányok, és most jó is és rossz is egyszerre... Bár egyelőre inkább rossz.

Horgolt babatakaró

.

Reni barátnőm babát vár, aki nemsokára meg is születik. Neki készült ez a takaró.
Sokáig nem lehetett tudni, kisfiú vagy kislány lesz, így olyan színt választottam, ami mindkét nemhez illik. Mikor megtudtam, hogy kislány lesz, akkor fejeztem be rózsaszín csipke díszítéssel.
Reniéknek nagyon tetszik, remélem, majd a baba is szeretni fogja.

A mintákat a netről szedtem.
A csipke minta innen van, a négyzet pedig innen.
Egy darabig eltartott, mire elkészült, de mindig vártam, hogy horgolhassak, mert az volt a pihenés. Plusz így a buszozás sem volt olyan unalmas. :)

Túrós - meggyes fonott kalács

.

Pár hete sütöttem, de csak piszkozatban volt fent a kép eddig a bloggeren. Meg nem is lett tökéletes - lehetne szebb is akár, de most írhatnékom van, szóval posztolom.

Az alap tészta t3vtől származik. Készítettem már simán buktának is, de ha már oda volt írva, hogy kalácstészta, akkor miért ne?! Úgysem csináltam még kalácsot, és kíváncsi voltam, hogy sikerül. Ráadásul mikor buktának készült, rengeteget szenvedtem a formázással, sehogy sem akartak egyformára sikerülni, a töltelék is mindig kifolyt. Gondoltam, egyszerűsítek. :) Lehet, hogy vicces, de a fonás tényleg sokkal jobban megy, úgy tűnik. :)

Nem emlékszem pontosan, hogy készült. Az tuti, hogy a tészta teljesen a t3v féle recept alapján - azaz dehogy, mert egyharmad teljes kiőrlésű liszt van benne, mostanában mindent úgy sütök.
Tölteléknek túrókrém hasraütés szerűen - szóval fogalmam sincs így utólag, és megszórtam meggyel.

A tésztát 6 gombócra osztottam és két kalácsot csináltam belőle. Minden gombócot téglalappá nyújtottam, megtöltöttem, összetekertem, és három rudat összefontam. Formában sütöttem forró sütőben, míg megsült.

Tudom, a recept része semmit sem ér, így, hogy nem emlékszek, hogy készült. Csak mint mondtam, írhatnékom van.
Főleg, mert épp Budapesten vagyok, tanfolyamra jöttem fel, és rendkívül zavar, hogy közben szintén itt vízihoki verseny is van, és én nem vagyok ott. És hiányoznak nagyon! De már edzésen is ezer éve voltam, mert még mindig rettegek a sérülésektől (esetleg a tanfolyamon tanult technikával kikopogtathatnám...), meg egyebek. Olyan nagyon furcsán érzem magam, no.
Hihi, ezt rajtam kívül senki sem érti, gondolom. De hát miért tart az ember blogot, ha nem használhatja feszültségkezelésre?!
Uff. :)))

Sült hal

.
A tökös hal után most megírom, hogy egyébként hogy szoktam elkészíteni a mélyhűtőből az előkészített halacskát. Nagyon egyszerű és nagyon finom.

Fogom a halat, előző este kiveszem, másnapra szépen kiolvad. E
gy tálat kikenek olívaolajjal. A halacskákat sózom, borsozom, a tálba teszem. Fokhagymaszeleteket teszek az irdalásokba meg a halra - amennyit gondolok. Meglocsolom citromlével és fehérborral. Először alufólia alatt, majd anélkül sütöm.
Nagyon finom a szaftja is. :)

A képen épp sült zöldségek vannak köretként: krumpli, lilahagyma, cukkíni és padlizsán. Ezeket feldaraboltam, egy tálban összekevertem őket sóval és borssal (ez nálam mindig frissen őrölt vegyes bors!), tepsire borítottam és megsütöttem.
Meg paradicsom.

Sok mindennel fel lehetne dobni (zöldfűszerek pl.), de így minimálban is nagyon finom.

Hallal töltött tök és cukkíni

.MöCikém halimádó és a nagyszülei jóvoltából van egy csomó fagyasztott hal a mélyhűtőben. Azt hiszem, ponty, szeletekre vágva, beirdalva. Meg szoktam sütni (majd azt is felteszem, hogyan), csak MöCi nem szeret bajlódni a szálkával. Mindig azt mondja, halevés után éhes lesz, annyi energiát felemészt közben a szálkátlanítás.
Ezért nagyon megörültem, mikor megláttam Loriennél a tökös halat. Gondoltam, nekünk is kell ilyen, és most végre el is készült. Sikert aratott, MöCike úgy beebédelt belőle (meg hideg meggylevesből), hogy most el is szundított. :)

Elkészíteni elég bonyolult, főleg a halfilézés miatt. Filézőkésünk persze nincs, a csontokat pedig kidobtam, mert ez már felolvasztott hal volt, és nem csináltam így hirtelen hal alaplevet (meg különben sem tudom, mire használnám), lefagyasztani így meg már nem tudtam.
Míg halat filéztem, aprítottam, feltettem barnarizst főni.
A töltelékbe barnarizs, a finomra aprított halhús, fél hatalmas fej lilahagyma, egy csokor finomra vágott kapor, egy tojás, só, bors került.
Egy másik lábosban olajon üvegesre pirítottam a lilahagyma másik felét, rádobtam négy meghámozott, kockázott paradicsomot és fél doboz paradicsompürét (lehetett volna több is). Sóztam, borsoztam, két gerezd fokhagymát aprítottam bele, pár ágacska citromillatú kakukkfű levelét tettem hozzá, és pár levél aprított bazsalikomot. Sűrűre főztem.
A cukkíni (a Mamiék első cukkínije a kertből) és a tök közepét kivájtam és beletöltöttem a tölteléket. A paradicsomszószból ment az edény aljára sok, majd rá a töltött tökfélék, a tetejére megint paradicsom. Kevés töltelék megmaradt, azt gombócoltam, és a paradicsomszószba ejtettem.
Így sült 200 fokon míg jónak láttam (kb fél óra lehetett?).

Miután a halcsontokat kidobtam, és sajnáltam is őket rendesen, a kivájt tökrészekkel nem volt szívem ugyanezt tenni. Megeszem én magában nyersen is, de azért gondoltam, gyorsan összedobok egy villám tökfőzeléket. Lereszeltem, üveges hagymára dobtam egy csokor aprított petrezselyemmel, pároltam (só, bors). Egy doboz tejfőlbe egy kanál keményítővel behabartam, balzsamecetet öntöttem hozzá. Isteni illata volt. Úgy gondoltam, összeturmixolom, hidegen finom leves lesz. Szóval holnap lesz mit vinnem enni a melóba. :)

Málnás tiramisu

.Messze nem autentikus, viszont ezerszer finomabb, mint az igazi tiramisu. Én ugyanis nem szeretem a kávét. A málnát viszont nagyon is!

Ma MöCi nagyszülei voltak nálunk, hoztak gyümölcsöt, zöldséget, függönykarnist, ilyesmit. A vendégfogadásra pedig készülni kellett. Nem sok ötletem volt előre, mit is készítsek, de végül mindenki degeszre ette magát, én pedig tényleg elégedett vagyok (ez magamhoz képest csoda).
Csináltam zöldséglevest májgombóccal, fokhagymás-citromillatú kakukkfüves sült csirkecombot petrezselymes krumplival és paradicsom salátával, desszertnek pedig ezt a málnás édességet.
Nagyon izgultam, mert mindent hasraütésszerűen készítettem, és aggódtam, hogy ilyennek kell-e lennie. De ha a Mami azt mondja, finom, akkor az is. :) A levesemből kétszer is vett, pedig nem is úgy nézett ki, ahogy én szerettem volna. A csirkecombnál meg mindig aggódok, hogy a fűszerezés jó-e, általában vagy túl sós, vagy sótlan a húsom - most pont jó lett, és finom omlós is, a bőre meg ropogós. Hmmm... MöCi épp azt vacsorázza, pedig nem is szereti a húst. :)

A málnás története ott kezdődik, hogy rengeteg málnát szedtünk anyával otthon még csütörtökön, és abból hoztam magammal. Így a gyümölcs adott volt. Bevásárláskor akadt a kezembe a lidlis kilós krémtúró, aztán jött a babapiskóta is. Itthon utánanéztem, és több receptet is találtam, párat megnyitottam, és aztán mentem a magam feje után.

A kilós krémtúró harmadát habosra kevertem egy doboz tejszínhabbal, egy fél vaníliarúd kikapart belsejével és úgy két kanál nádcukorral. Egy fél literes bögre feléig málnát öntöttem és összeturmixoltam botmixerrel. Egy kanál nádcukorral édesítettem, és egy vagy fél deci mogyoró likőrt öntöttem hozzá (gondoltam, valami alkoholos kell bele :) ez van itthon ezer éve a hűtőben, valami házibuliból maradt - magában borzasztó, de a málnához valahogy illik).
A málnás keverékbe babapiskótákat forgattam, tálba tettem. Egy sor málnás piskóta, rá vaníliás krém, megint málnás piskóta, megint krém, tetejére díszítés. Másnapig a hűtőben ült és összeérett.

Nem ért meg hosszú életet, ebéd után már csak egy kevés maradt, azt is egyből befaltuk, miután kettesben maradtunk.
Mostanra újabb adag van a hűtőben, de a málna mellett meggy és ribizli is van benne. De arról majd holnap...
Szerencsére nagyon egyszerű és gyors édesség, azt hiszem, mostanában egy darabig ilyet kell gyártanom a MöCikének. :) Meg a múltkori kekszet is minden nap meg kell sütnöm - de az legalább jót tesz az emésztésnek. :)

Tápióka puding

.

Reggel bementem a városba, mert errefelé nem lehet kapni meggyet se meg cseresznyét se. Pontosabban van meggy a tecsóban 800Ft/kilóért, de nem hülyültem meg teljesen. Eleve nem szeretek pénzt kiadni gyümölcsökért, mert annak az a rendje, hogy az ember kiszalad a kertbe, és szed. De ha nincs kert, akkor sem veszek egy vagyonért egy kilót. Én pedig már megőrültem egy jó hideg meggylevesért, szóval muszáj volt. :)
És ha már arrafelé jártam, akkor bementem a Herbaházba is zabpelyhet, barnacukrot, ilyesmit venni, és persze megint eszember jutott a tápióka puding, amit Grenadine-nál, Cookingstar-nál és Ízbolygónál is olvastam. És akármennyire mínuszban vagyok már, nem tudtam ellenállni.

Ahogy hazaértem, az volt az első, hogy beáztattam egy bögre tejbe egy bögre tápiókagyöngyöt. Kicsivel több, mint egy óra múlva feltettem főni még három bögre tejjel. Gondoltam, közben mást is csinálhatok majd, de tényleg kavargatni kell, különben odaég (izé, nekem át is kellett öntenem időközben egy másik edénybe, mert nagyon hamar lekozmált :S ). Hozzátettem egy korábban már kikapargatott vanília rudat is, meg olyan 3-4 kanál frissen vásárolt barnacukrot (a világosabb barna fajtából).
És kavargattam.
És kavargattam. És kavargattam.
És még mindig kavargattam.
Kb. egy órán keresztül csak kavargattam és aggódtam, hogy lesz így ebéd, mire MöCi hazaér.
Szerencsére a meggylevest megcsináltam az áztatási idő alatt, annak csak hűlnie kell.
Aztán mikor kész lett, villámgyorsan csináltam paprikás krumplit is.

Aztán nem tudtam ellenállni a tápióka pudingnak, és míg várom a MöCöt, kiültem a teraszra cseresznyével meg pudinggal.
És most várok. És várok. És várok. MöCö úgy látszik, hasonlít a tápióka pudingra, csak nincsenek benne átlátszó gömböcskék. Már itthon kéne lenni...

Most őrlődőm, hogy a maradék pudingot vagy a takarítást válasszam, míg hazaér...