Már nagyon régóta tervezem, hogy csalánlevest főzzek. Mintegy bosszúként a sok csípésért. :) Meg persze azért is, mert nagyon egészséges. A csalánteát pl szeretem, méregtelenítő hatása van, meg mindenféle jó.
Mindenhol kerestem recepteket, elolvastam őket, és végül magamtól csináltam ezt.
A legbonyolultabb a csalánszedés és tisztítás volt. Kesztyűben (bal kezes, mert olyat találtam csak a pincében :) ) kimentem szembe az erdőszélre, meg a kertbe, ahol bosszantóan nő a csalán. A szép, friss hajtásokat összeszedegettem, egy nagy tálnyit.
Megmosni nehezebb volt, mert féltem puszta kézzel hozzáérni, a kerti kesztyűvel meg már mégsem nyúlkálok a mosogatóban. Olvastam valahol, hogy forró vízzel kell leforrázni, és akkor nem csíp tovább. Egy darabig a csapból folyó vízzel próbálkoztam, de miután pár csípást szereztem az ujjaimra, úgy gondoltam, ez nem elég. Úgyhogy elő a vízforralót, és igazi forró vízzel támadtam. Hatásosan. :)
Majd a félig már megfőtt csalánok leveleit leszedegettem, a szárakat kidobtam. Eléggé megpuhultak már, hogy lehessen tudmixolni, úgyhogy irány a turmixgép. Közben egy kanálnyi kacsazsíron (gondoltam, legyen valami egészségtelenebb is benne :) ) megpirítottam pár szem apróra vágott fokhagymagerezdet. Erre rápakoltam a turmixolt csalánlevelet, és felöntöttem az utolsó forrázás után maradt vízzel (3x leforráztam, és úgy gondoltam, tisztának már teljesen tiszta, és végül is csalánteáról van szó, nehogy már az értékes tápanyagok elvesszenek...). Beledobtam egy húsleveskockát, meg kóstolás után még vegetát, meg borsot őröltem rá. Aztán hagytam főni, bár nem volt túl bizalomgerjesztő.
Gondolkoztam, mivel lehetne ehetővé tenni. Egy kis tányérba mertem ki belőle, és kevertem hozzá natúr joghurtot - a savanykás íz jót tett neki, gondoltam, mehet az egészbe. Persze, az a kb másfél deci, ami volt még a doboz alján, kevés volt. Így került még bele kaukázusi kefír, de azt sajnáltam, úgyhogy nem túl sok. Aztán a tányérban reszeltem rá sajtot, gondoltam, jobb lesz tőle.
Hát nem...
Úgy fél tányérnyit tudtam megenni, hogy ha már dolgoztam vele, mégsem kéne kidobni. Gyanús, hogy nem tartom magam sokáig ehhez az elvhez...
DE! Elmondhatom, hogy főztem már csalánt. Erre sem fogok vágyni a továbbiakban.
A következő próbálkozás a csiga lesz, komolyan. Majd ha kicsit megszaporodnak itt az erdőszélen. :)
Mindenhol kerestem recepteket, elolvastam őket, és végül magamtól csináltam ezt.
A legbonyolultabb a csalánszedés és tisztítás volt. Kesztyűben (bal kezes, mert olyat találtam csak a pincében :) ) kimentem szembe az erdőszélre, meg a kertbe, ahol bosszantóan nő a csalán. A szép, friss hajtásokat összeszedegettem, egy nagy tálnyit.
Megmosni nehezebb volt, mert féltem puszta kézzel hozzáérni, a kerti kesztyűvel meg már mégsem nyúlkálok a mosogatóban. Olvastam valahol, hogy forró vízzel kell leforrázni, és akkor nem csíp tovább. Egy darabig a csapból folyó vízzel próbálkoztam, de miután pár csípást szereztem az ujjaimra, úgy gondoltam, ez nem elég. Úgyhogy elő a vízforralót, és igazi forró vízzel támadtam. Hatásosan. :)
Majd a félig már megfőtt csalánok leveleit leszedegettem, a szárakat kidobtam. Eléggé megpuhultak már, hogy lehessen tudmixolni, úgyhogy irány a turmixgép. Közben egy kanálnyi kacsazsíron (gondoltam, legyen valami egészségtelenebb is benne :) ) megpirítottam pár szem apróra vágott fokhagymagerezdet. Erre rápakoltam a turmixolt csalánlevelet, és felöntöttem az utolsó forrázás után maradt vízzel (3x leforráztam, és úgy gondoltam, tisztának már teljesen tiszta, és végül is csalánteáról van szó, nehogy már az értékes tápanyagok elvesszenek...). Beledobtam egy húsleveskockát, meg kóstolás után még vegetát, meg borsot őröltem rá. Aztán hagytam főni, bár nem volt túl bizalomgerjesztő.
Gondolkoztam, mivel lehetne ehetővé tenni. Egy kis tányérba mertem ki belőle, és kevertem hozzá natúr joghurtot - a savanykás íz jót tett neki, gondoltam, mehet az egészbe. Persze, az a kb másfél deci, ami volt még a doboz alján, kevés volt. Így került még bele kaukázusi kefír, de azt sajnáltam, úgyhogy nem túl sok. Aztán a tányérban reszeltem rá sajtot, gondoltam, jobb lesz tőle.
Hát nem...
Úgy fél tányérnyit tudtam megenni, hogy ha már dolgoztam vele, mégsem kéne kidobni. Gyanús, hogy nem tartom magam sokáig ehhez az elvhez...
DE! Elmondhatom, hogy főztem már csalánt. Erre sem fogok vágyni a továbbiakban.
A következő próbálkozás a csiga lesz, komolyan. Majd ha kicsit megszaporodnak itt az erdőszélen. :)
8 megjegyzés:
Bátor vagy :))
Javasolhatnék sok krumplit? Én a brokkolit meg spenótot csak úgy tudom megenni, meg tejszínnel. De inkább kidobnám...
Hát, a több kefír sem tett volna neki rosszat, de hogy még krumplit is pazaroljak bele?! Biztos javítana rajta, de annyira azért nem vagyok elvetemült. :))) Különben sem enne rajtam kívül senki belőle.
Viszont egyszer ki kellett próbálni. Különben annyira nem borzasztó, lehet inkább a tudat az, hogy mit is eszek... Brrr... :)))
Anyukám sóskával keveri, mártásként és levesnek is megeszik, állítőlag még apukámnak is ízlik (szerintem csak így próbálnak engem is beetetni :)). Én még nem próbáltam, de most Te sem csináltál hozzá kedvet. :)
Azt egyik kedvencem a csalánleves, de én tejbe áztatott zsömlével és finomra reszelt kék penészes sajttal sűrítem és ízesítem. Már persze a fokhagyma mellett.
Nehogy bárki elrettenjen attól, hogy ez nekem most nem ízlett. Bennem van a hiba.
Ha ügyesebben tudnék főzni, biztos jobban sikerült volna. A lé íze különben egész tűrhető, csak valahogy a levelekkel van gondom. Lehet, tovább kellett volna főzni, de akkor meg úgy érezném, hogy "meggyilkoltam" őket, és semmi hasznos tápanyagot nem tartalmaznak már.
Na jó, meggyőztetek, lehet, hogy majd jövőre adok még egy esélyt a csalánnak - vagy a t3v-féle krumplis, vagy a brünnhilde-féle zsemlés-kéksajtos változatnak.
Nem lehet ez olyan rossz, ha vannak, akik szeretik. :)
Megyek csalánt szedni. Kedvet kaptam Tőled a leveshez. Imádom a kihívásokat.
A csalánleves az egyik kedvenc levesem, korpacikereével a legjobb. Erdélyben úgy főzik, s pirított kenyérkockát adnak rá. Csak a csalán zsenge levelét lehet használni, tehát tavasszal jó. Medvehagymalevéllel lehet még ízesíteni.
Ha nem teszel hozza tul sok vizet es egy lisztes tejes habarast ontessz ra tukortolyassal kituno(tegnap ettem).Ja es gumikesztyuvel nagyon jol lehet szedni,tisztitani,mosni...
Megjegyzés küldése