Első igazi húslevesem :)

.

Lehet, hogy furcsa, de tényleg nem főztem még soha húslevest. Ragulevest (vagymit, mi így mondjuk, majd egyszer csinálok, és akkor arról is írok) már igen, a kollégiumban. De ugye ott nem lehetett órákig tartó főzőcskézést rendezni. Itthon meg a hétvégi főzés Anyáé, lehet, hogy szívesen átadná, de mégsem adja soha (azt hiszem, nem igazán bízik benne, hogy nekem is menne). Ma azonban vizsgázik (büntetőjogból és pszichológiából, tessék neki szorítani nagyon!!!), úgyhogy mostanában én főzhettem. Tegnapelőtt bakonyi szeletet csináltam (nem lett túl szép, lévén azt is először készítettem, de majd ha egyszer szebbre sikerül, azt is posztolom, bár gondolom, mindenki tud... nem baj, ez egy kezdő blogja). Szóval a karajszeletek, amiből csináltam, csontosak voltak. Anya levágta a csontot (én kicsit hisztiztem, hogy én ezt nem tudom, mert azt tudni kell, hogy tartok a húsoktól, főleg a disznótól és nála is komolyabb állatoktól - a csirkével-pulykával már kezdek barátkozni...), és meghagyta, hogy akkor holnap (azaz tegnap) leves legyen belőle. És lett is. Távirányítással (azaz megmondta, mit kell csinálni, bár talán ment volna egyedül is, és különben is, a múltkori borsófőzelékes sztori óta nem tudom, mennyire higgyek neki... kicsit féltem, hogy most is átvág, de végül a leves olyan lett, amilyennek szerintem lennie kell).

Megmostam a húsos csontokat, és egy nagy fazékban, hideg vízben feltettem főni. Míg vártam, hogy felforrjon, kiszaladtam a kertbe, és szedtem egy kis petrezselymet - gyökerestül-zöldestül, és megpucoltam. Két gerezd fokhagymát is megpucoltam, meg egy vöröshagymát, meg a fagyasztóból szedtem ki pár sárgarépát (pár hete fogyott el a kertből, legalább ennyi pucolást megúsztam) és két kisebb darabka zellert. Más most nem volt, de mehetett volna bele mindenféle zöldség (gomba, karalábé stb.)
Mikor felforrt a víz, lett sok hab a leves tetején. Ezt szépen egy kis szűrővel leszedtem. Jó kis meló, elég lassan fogyott el (vagy csak én voltam ügyetlen...). Aztán szépen beledobtam a zöldségeket (a hagymának csak a felét, a petrezselyem meg zöldestül), meg ment bele még jópár szem egész feketebors, és egy kicsi szárított csilipaprika. Aztán levettem alatta a lángot kicsire, és sok-sok órán keresztül csak főtt és főtt.
Időnként megnéztem, és nagyon jó illata volt. :) Ennek örültem. Aztán rájöttem, hogy kéne bele só, meg megkóstoltam, és úgy gondoltam, nem ártana bele egy kis frissen örőlt bors sem, aztán meg Anya jött, és akkor egy kis vegeta került bele. De különben szépen lassan csak fődögélt. Sok-sok sokáig.
Aztán mikor már a csontról simán lejött a kevéske hús, akkor kész volt.
Persze, ekkor én nem voltam épp ott, mert elszaladtam futni, de Anya szerintem épp erre várt, hogy megehesse a főtt húst. Épp mire hazaértem, végzett a csontokkal, és otthagyott a levessel, hogy akkor szűrjem át. A piszkos munka mindig az enyém. :)
Át lett szűrve két kisebb fazékba, és már csak tészta kell bele, vagy lehet alaplének használni gondolom, vagy akármi.

Na és akkor ma ebédre tényleg csak tészta kellett bele, és kész is volt. Én ettem egyedül... :S
Finom lett, de egyedül nem túl jó. Öcsém, mikor mondtam neki, hogy kész az ebéd, épp a teraszon napozott, és annyit reagált, hogy eltakarta az arcát és morgott, és átfordult egyik oldaláról a másikra. Hát, ez szomorú, nem szeretek magamnak főzni... No, erről majd később, esetleg még ma. Filozofálgatok itt csak...

(Te jó ég, mennem kell zenekarra! Mikor ment el ennyire az idő??? áááá)