Imádom a sóskát. Gyerekkoromban alig vártuk, hogy lehessen "legelni". A legjobb kint a kertben enni a finom friss leveleket (megmosni?! ugyan! amelyik földes, azt nem szedjük le). És ez a sóskafőzelék az elsők között volt, amit megtanultam elkészíteni.
Először is szedni kell hozzá egy nagy tál sóskát, majd alaposan megmosni, leszedni a szárát, és centis csíkokra vágni (ez elég pepecs meló, de megéri). Egy nagy lábasban egy kis vajon addig kell párolni, míg össze nem esik. Ekkor két-három kanál cukrot kell belekeverni, meg két-három kanál lisztet, ügyelve, nehogy csomós legyen (ízlés szerint egyébként, én folyamatosan szoktam kóstolgatni). Aztán kb. két-három deci tejet kell hozzáönteni, és rögtön kész is:
Először is szedni kell hozzá egy nagy tál sóskát, majd alaposan megmosni, leszedni a szárát, és centis csíkokra vágni (ez elég pepecs meló, de megéri). Egy nagy lábasban egy kis vajon addig kell párolni, míg össze nem esik. Ekkor két-három kanál cukrot kell belekeverni, meg két-három kanál lisztet, ügyelve, nehogy csomós legyen (ízlés szerint egyébként, én folyamatosan szoktam kóstolgatni). Aztán kb. két-három deci tejet kell hozzáönteni, és rögtön kész is:
Nem azért szeretem, mert szép. :)
3 megjegyzés:
Szaporodnak a beírások, leadtad a szakdolit? :)
Nem, még nem, szerda a határidő... Épp írom. Vagyis izé... azonnal neki is állok... (pirul) :)
De néha kell pihenni is, meg enni. :)
De nagyon jól esik, hogy más is gondol rám! Köszönöm! Jó dolog ez a blog, azt hiszem. :)
és deja vu-m van...ma falaztunk... :D de az a cookie megérdemli...vagyis, nem érdemli meg, de hát Húsvét van... mert egy szemét egyébként :)
Amúgy majd szerettesd meg velem a sóskát...még senkinek nem sikerált...:D
Megjegyzés küldése