Khhmmm, ez lett az előbbi, olvasztottvajnélküli sütiből. Tulajdonképpen finom nagyon. :) Csak nem ilyennek kéne lennie. De hát ha már ez van...A múltkori sütibe is csak két tojás sárgája kellett, a maiba (egy újabb fajta mézes csók tésztáját állítottam össze, holnap fogom megsütni - szintén a japán szállítmányba :) ) meg három, így maradt 5 tojásfehérjém. A Sütemény és torta könyvben találtam ezt a tojásfehérje felhasználó receptet, gondoltam, ne vesszenek kárba...
Aztán a dolog nem úgy alakult. Először is elkezdtem egy pici csipet sóval szép kemény habot verni a tojásfehérjékből. Kézzel, mert én olyan menő vagyok. Hahaha... :D Talán 3 perc kellett volna, hogy jó is legyen, mert már fejre tudtam állítani a tálat, hogy ne folyjon ki, de annyira még nem volt tökéletes, hogy hozzákeverjek mindenfélét. A bourbon vaníliás cukrot hozzákeverve már láttam, hogy ez nem lesz oké, mert kezdett összeesni a habom. Azért beletettem egy citrom reszelt héját és egy maréknyi darált diót, és elkezdtem hozzáadni a lisztet és a porcukrot is. Egy darabig, úgyhogy fogalmam sincs, mennyi ment bele, mert egy idő után olyan mérges lettem, hogy ez így nem jó, kész, vége, összeesett a habom, nem lesz ebből semmi, inkább nem teszek hozzá többet, mert annyira se lesz belőle semmi, mint lehetne, ha most abbahagyom. Így aztán beleöntöttem a kivajazott-kilisztezett őzgerinc formába, és az előmelegített sütőbe tettem 2-es fokozatra.
Ekkor kezdtem pakolni, és észrevenni a kimaradt vajat...
Kicsit reménykedtem még, és szerencsére tényleg nem lett ehetetlen. Nagy hála a citromfánknak, mert az isteni, friss citromhéj megmentette. Különben kicsit gumicukorszerű lett (ruganyos, vagyhogy mondjam :) ), de én azt szeretem, és a nagy igazság, hogy a harmadát már fel is faltam. Ha így folytatom, mire anyukám hazaér, nem marad belőle semmi. És ma becsomagoltam az eddig japánba szánt sütik maradékát is, mert rohamosan fogytak. Ejjhhh... gurulni szeretnék le a dombról bele a Balcsiba, mire jön a nyár, úgy tűnik... :)))
2 megjegyzés:
Ha nem tudod, mit csinálj a fehérjékkel, fagyaszd le. Madártejbe sosem elég a habgaluska :))
Hmmm, ez igaz. Erre nem gondoltam. No, majd legközelebb, köszi.
Madártejet még úgysem csináltam soha, nemsokára épp itt lesz az ideje. :)))
És ha így folytatom a sütigyártást unalmamban, akkor lesz még tojásfehérjém bőven. :)
Megjegyzés küldése