Ez szintén a japán szállítmányba megy. Mindenképp szerettem volna még egy sütit a kacsák és a kókuszos mellé, és mivel úgyis keresem a tökéletes mézes puszedlit, hát gondoltam, akkor kipróbálok egy újabb fajtát. A múltkor egy másikat sütöttem, azóta sikerült szalagárét beszerezni, úgyhogy ez most azzal készült. Nagyon nagy adag, egy kiló lisztből van - még egy tepsinyi lett, csak az nem fért már a képre. Persze, anyának van igaza, aki a kész sütikre ránézve azt monda, nem is sok. Nos, ha rajtam múlik, valóban gyorsan elfogy (auuu... a tegnapi sütit is majdnem egyedül ettem meg mind...)Egyébként nem rossz süti, de nem ez az általam elképzelt eszményi mézes puszedli. Ilyet nem biztos, hogy sütök még egyszer, mert bár finom, de nagyon melós. Bár az is lehet, hogy csak rossz napom van ma, és nem annyira volt kedvem pepecselni.
A recept egyébként a Lajos- Hemző Sütemény és torta könyvéből van.
Tegnap készítettem el a tésztát, egy napot pihent. 200 gr mézet 250 gr cukorral és egy deci vízzel összemelegítettem. Míg a méz hűlt, kimértem egy nagy tálba egy kiló lisztet, tettem hozzá egy sütőport, sok fahéjat, gyömbért, reszelt citromhéjat, 30 gr vajat, ezt jól összemorzsoltam. Másfél deci tejbe beletettem egy csomag szalagárét, ami felfutott (Ae még hogy! Ezelőtt soha nem használtam szalagárét, és igencsak meglepődtem. A recept két deci tejet írt, de csak másfél volt már itthon, és egy bögrébe tettem. Gyorsan alá kellett tennem egy tálat, mert egészen kifutott belőle :) És ráadásul milyen büdös! Ki kellett szellőztetnem a fejem, mert eléggé megfájdult tőle. Viszont a tészta olyan könnyű lett, hogy megérte.), aztán ezt a szalagárés tejet és három tojássárgáját is hozzáadtam a tésztához, meg az időközben kézmelegre hűlt mézet, és jól összedolgoztam. Ezután pihent egy napot.
Ma szépen átgyúrtam a tésztát, fél centisre nyújtottam, és kis pogácsaszaggatóval kis köröket szúrtam belőle, előmelegített sütőben, kivajazott-kilisztezett tepsiben, alacsony lángon sütöttem. Annyi idő alatt sült meg, míg a következő tepsi megtelt.
A meghűlt mézeseket mázzal vontam be. Ehhez két tojásfehérjét habbá vertem, majd hozzákevertem egy csomó fajéhat és kakaóport, és még rengetegebbnyi porcukrot. A végén egy kevés citromlét. Majd, mivel láttam, hogy így ez kevés lesz, külön tálban kemény habbá vertem egy tojásfehérjét, és óvatosan beleforgattam a mázba. Így már elégnek tűnt, és épp elégnek is bizonyult.
Jól belemásztam a mázba, ahogy először egyesével, majd hatékonyabb módszerrel négyesével szépen bevontam őket (kb a fejem búbjáig mázasnak éreztem magam :) ). Aztán a napon száradtak a teraszon - míg odasütött a nap. :)
Egyelőre meguntam a sütögetést, egy napig tuti nem fog eszembe jutni, hogy sütizzek.
5 megjegyzés:
Nem gondoltam, hogy kamionnal küldöd a japán szállítmányt. :)
:)))
Hát, azt azért nem. Bár jobb lett volna, mert sajnos csak két kilós csomagot tudtunk küldeni, mert a több az 18ezer ft lett volna... ááá...
Úgyhogy minden sütiből csak egy kevés kis kóstoló, némi csoki, valamint egy fél kötözött sonka és egy fél füstöltkolbász a szegény szusin tengődő kölyöknek. :) Nehogymár éhen haljon. :)))
(Így is 7ezer Ft volt elküldeni... nem kevés... De ha már én ennyit kaptam onnan, akkor igazán megérdemli a kölök.)
szalagáré???
ne őrjíts má' kedves Ildinkó:DDD
szalalkáli az, de gondolom már magad is rájöttél azóta - feltéve ha boltban vetted - ugyanis rajta a neve a zacsin, lol:))
amúgy soxerencsét a sütögetés-főzőcskézéshez, szurkolok h. eccer télleg megtanuld (vicc, na, hiszen ügyi vagy má' most is)
pussz!
wanadoo
jahh és nincs fontosabb a lelkesedésnél, annak pedig te igazán nem vagy híján, nemigaz? (én is így kezdtem anno, aztán szépen belerázódtam, ahogy kell;)
mégeccer pussz,
wanadoo
Szia wanadoo!
Nagyon jól tudom, hogy a szalagáré az szalalkáli, de családi örökségként mi szalagárénak hívjuk. Ezt le is írtam a korábbi - nem szalagárés (csakazértis!!!) mézes csóknál. Csak azt gondolom nem olvastad, de hát nem is lehet végigolvasni egy egész blogot. És csakazértis szalagáré! :P :)))) Kimondani is könnyebb. :)))
Különben is jobban illik egy kerge gasztrobloghoz, amilyen az enyém. :)))
Megjegyzés küldése