Medvehagymás halsaláta

Kicsit elhanyagoltam mostanában a blogot. Valahogy nincs kedvem közzétenni a gondolataimat, recepteket. Mondhatni zavar a nyilvánosság, ami egy internetes blog esetében meglehetősen mulatságos. Van egy csomó fényképes piszkozat, amihez még nem írtam semmit. Ez azért szomorú, mert közben elfelejtettem, hogyan is készítettem. Hatalmas dilemma. Megírjam, hogy ne felejtsem el, vagy ne, de akkor elfelejtem. Mert ha nem a blogba írom, akkor cetlikre, és azt garantáltan elveszítem, tehát a recept (vagy inkább az ötlet, mert ezek nem túl értékes vagy különleges receptek, csak számomra) elveszik. Viszont a blog rákényszerít az archiválásra - a magam kedvéért lusta lennék ilyesmire. Önkényszerítés. Na mindegy, ez különben sem fontos. Inkább a kaja. :)

A végeredmény nagyon-nagyon finom volt, még a hirtelenjött vendégeknek is ízlett, úgyhogy érdemes megírnom. És erre még emlékszem is, pedig már vagy három hete készült. Vagy több?!
Úgy kezdődött, hogy a MöCö nem jött velem bringázni a Mecsekre, de én akkor is elmenten, szereljen csak a gyönyörű időben számítógépet, ha az neki jó. Nekem meg a biciklizés jó, még akkor is, ha egyedül, úgyhogy felmentem a Tettyére, aztán onnan a Dömör kapuhoz, a tévétoronyhoz és a Rotary körsétányon a Tubeshez. Rengetegen voltak a hegyen, még egy volt tanárommal (na jó, PhD-s volt akkor még) is találkoztam. Pont annyira bele voltam merülve a medvehagyma szüretbe, hogy csak másodszori felpillantás után ismertem meg. :D Kölcsönösen meglepődtünk, ha jól sejtem.

A lényeg, hogy olyan öt óra bringázás után holtfáradtan hazaestem, és nekiláttam a kiolvasztott halacskák elkészítésének, amit MöCö nagypapája fogott. Nem tudom, milyen hal volt, de valamilyen ragadozó fajta és jó nagy, teljesen megtisztítva, beirdalva kaptuk. Én csak megsóztam és minden irdalást teletömködtem fokhagyma gerezdekkel, aztán bacont tettem alá és fölé és megsütöttem. Először petrezselymes krumpli módon elkészített medvehagymás krumplival ettük, de harmadnap (két hatalmas halacska volt kettünknek) ezt már nagyon untam. És hogy változatosabb legyen, és MöCönek ne kelljen folyton panaszkodnia a szálkákra (egyébként alig volt benne), úgy döntöttem, "salátát" csinálok belőle. A halacskamaradékot falatnyi darabokra szedtem és közben szálkátlanítottam, krumplit főztem, falatnyi darabokra vágtam, medvehagymát aprítottam, jó sokat, bár többet is lehetett volna. Az egészet a még forró krumplival összekevertem, borsot őröltem rá, és a hirtelen betoppant vendégeknek is jutott.
Nagyon finom, bár nem egy nagy ügy. És legalább nem volt unalmas a hal. :)))

Húsvét; tojásfestés II.

Kellemes Húsvétot mindenkinek!

Az idei tojásaim. Sokkal szebb színük lett, mint a tavalyiaknak. Arra gyanakszom, hogy a csillagok és a Hold állásán múlik, hogy éppen milyen erősségű lesz a szín. :)))
Vagy a minimális változtatáson: a hagymahéjakhoz tettem egy csipet sót és egy kupaknyi ecetet, és úgy főztem. De hogy tényleg ez-e a titok, az majd jövőre kiderül. Ez a legnagyobb bánatom, hogy egy évben csak egyszer lehet tojást festeni. :(
Jövőre majd több színnel próbálkozok.
Itt találtam trükköket természetes tojásfestéshez:
- vöröskáposzta kékre festi a tojásokat (a káposztát fél órát kell főzni, kihűteni, és a tojásokat hidegen beletenni - tehát előtte megfőzni)
- a paprika vörösre (ez kb olyan lehet, mint a hagymás szerintem)
- a spenót zöldre (ugyanúgy készül, mint az enyémek, csak hagyma helyett spenót)
- a cékla pirosra fest
- a kurkuma sárgára.
Majd jövőre kiderül, a cékla biztosan, mert azt már idén is terveztem, csak elfogyott a céklánk.

Ez pedig egy ibolya a kertben a tegnap délelőtti havazás után. Szép kis húsvét! Jövő héten szabadság, pihenés. Nem ígérem, hogy a sok piszkozat posztot befejezem, de nagyobb lesz rá az esély, mint egy normál hétköznapon. :)

Tavasz

.Horasz kördése hozzám is eljutott, Zsuzsi dobta ide.

Számomra a tavasz az ibolya. Minden mennyiségben. Gyerekkoromban iskola után bevettem magam az erdőbe, és minden nap vagy 10 csokor ibolyát szedtem. A nyakamba kötöttem a csokrokat, úgy jártam az erdőt, és az összes szomszédnak adtam.
Egyik évben a fiúk (én voltam az egy szem lány a sok fiú között az utcában - na jó, még egy nagyobb és két kisebb volt, de ők nem bandáztak) kitalálták, hogy ibolya parfümöt csinálnak húsvétra locsolni. Ki más szedett volna hozzá ibolyát, mint én. Hogy miért nem lett az egészből semmi, arra már nem emlékszem - talán foglamuk sem volt, mit kell kezdeni a virágokkal leszedés után. Pedig én örültem volna az ibolyaillatnak; sőt később rózsából szerettem volna parfümöt csinálni egy olvasmányélményem alapján, de elég kiábrándító lett a végeredmény (= nem elég a szirmokat vízbe dobni és várni, hogy majd jó illata lesz, mert nem lesz...)

Gasztronómiailag - vagy inkább kaja-ügyileg, mert a gasztronómiától elég messze állok - a tavaszt számomra a húsvéti sonka jelenti. Lehet, hogy ez ciki, merthogy itt vannak a friss zöldségek és minden, de a húsvéti sonkánál tojással, újhagymával nincs finomabb. Oké, a hagyma a kertből van, méghozzá a nagymamámék szőlőjéből kunyeráltam szintén még gyerekkoromban, onnan került a mi kertünkbe. Megküzdöttem érte, nem nagyon akarták engedni - persze most már mindenki szereti. Nem igazán újhagyma, nem tudom, mi a fajta neve, mindenesetre finomabb, mint a bolti. A húsvéti sonka miatt lettem ismét húsevő öt év vegetáriánusság után. Az egyetlen húsfajta, ami hiányzott (na jó, még a füstöltkolbász is).
A második, amiből tudom, hogy tavasz van, hogy reggelire joghurt ehetnékem van. De ezt már annyiszor leírtam ezen a blogon, hogy szintén ciki.
Később kikel mindenféle a kertben, retek (ami mindig kukacos és nagyon csípős), aztán virágzik az eper és kikel a borsó, és mikor elkezd érni az eper, akkor a borsó is - egy eper - egy borsó, egy eper-egy borsó... Ha már borsó, akkor friss répa és borsóleves. Minden hétvégén, míg már a fülünkön jön ki.
Utána meg már a cseresznye és a nyár - de az úgyis a szomszédban. Mondjuk apa ültette a fát, csak nálunk már nem fért el.

De most még pocsék idő van, nekem a kedvem is pocsék, bringáznék inkább és szedném a medvehagymát (a medvehagyma számomra új, mikor egyetemre jöttem Pécsre, akkor találkoztam vele először, és csak utolsó évben mertem megkóstolni - még csak ismerkedek vele). És csodálom a virágokat, mert az ibolya mellett az összes többiért is odavagyok. És mindenért, ami természet. Csak ez a fránya vacak idő, ez ne lenne, pedig végre a Mecsek túrista térképemet is megtaláltam és elhoztam otthonról...
Oké, oké, ha most nem esne, akkor nem nőnének a virágok és zöldségek, úgyhogy kibírom valahogy. Talán.

az ibolya jó házörző a tücsköknek :)

hervadó hóvirág

illatos hunyor

májvirág

kankalin és más ébredezők

végül nárcisz és medvetalp - ők már a kertünkben

Majdnem elfelejtettem továbbdobni a kördést: T3vre és a gasztroblog szférán kívüli Pétráá barátnőmre gondoltam (utóbbi hiába nem gasztroblogot ír, de mostanában úgyis folyton főzőcskézik ;) ).

Medvehagyma helyzet

.Csak mert tudom, sokakat érdekel, mert nem szeretnének lemaradni az idei medvehagyma szezonról. A képek vasárnap készültek a Mecsekben, másfél óra sáros úton hegynek felfelé tekerés után. A medvehagyma már kezd kibújni a földből, szerintem a következő hétvégén még több lesz. Azért egy adag salátának valót így is összeszedtem. :)
Itt a tavasz. :)

Kalahári Kolos katicája figyeli megrettenve, milyen sáros Sirmi Sára. :)))

Bableves krumplipogácsával

.

Életem első bablevese, és egész jól sikerült. MöCi is megette, pedig korábban, ha kérdeztem, főzhetek-e levest, mindig nem volt a válasz, merthogy ő nem eszik levest. Most nem kérdeztem. És ezentúl nem is fogom. :)
A mi családunkban ha bableves, akkor krumplipogácsa - más néven parasztpogácsa - van mellé. A nagynéném szerint bármikor megkérdezték anyukámat kiskorában, mit szeretne enni, a válasz bableves krumplispogácsával volt. :)
Sajnos az én (MöCö) pécsi konyhájából sok elég fontos alapanyag hiányzott, mint pl valami füstölt hús, de még inkább szalonnabőrke. Szerencsére végül is így is ehető.

Úgy kezdődik, hogy egy nappal korábban beáztatom a babot vízbe, hogy jól ellepje. Másnap nagy fazékba beleöntöm a babot, teszek hozzá sok sárgarépát, meg fehérrépát, meg zellert, meg több gerezd fokhagymát, meg fél vöröshagymát, meg kolbászkarikákat, felöntöm vízzel, és főzöm sokáig. Közben kerül még bele só, bors, két babérlevél, meg ilyen szárított fűszerkeverék, amiben van petrezselyemöld, meg zellerzöld, meg szárított répa meg nemtudommégmi.
Míg fő, megcsinálom a csipetkét: egy tojáshoz adok kevés sót meg annyi réteslisztet, amennyit felvesz. Ezt jól összedolgozom, és csipetkéket csipkedek belőle (mi gömb alkúra formázzuk az ujjaink között, de ahány ház, annyi szokás - mondjuk szerintem a különböző formáknak más az íze is, és szerintem így a legfinomabb). Vigyázni kell, hogy a csipetkék ne ragadjanak egymáshoz, ezért mindig össze kell keverni őket kevéske liszttel.
Amikor megfőtt a bab, adok a leveshez felkarikázott virslit (mert nincs füstölt húsom, valami azért csak kell bele), meg hozzáadom a csipetkét is. És csinálok egy kis paprikás rántást is, de igazából nem kell sok, mert a házi kolbásztól már így is elég paprikás, a csipetkén lévő liszt miatt meg úgyis besűrűsödik - de nem mertem kihagyni.

Ez a leves, de a krumlispogit is közben kell elkészíteni, hogy egyszerre legyen kész. Ezért levesfőzés közben fel kell tenni pár szem krumplit főni, héjában. Mikor megfőtt, megpucolni, egy tálba tenni, megy hozzá só és vaj vagy margarin (kb. 10 deka, de fogalmam sincs, sosem mérem, ha úgy látom, nem elég, teszek méghozzá). Összetöröm a krumplit, közben úgyis beleolvad a vaj (még forró) és a sóval is jól elkeveredik (csaltam: tettem bele kurkumát is egy keveset, mert sárga kedvem volt - íze meg úgysincs). Aztán hozzáadok lisztet, annyit, hogy olyan legyen a tészta, amilyennek lennie kell, azaz álljon össze. Jó alaposan összedolgozom, majd kinyújtom. A tetejét elvileg szaggatóval kell mintázni, de a pohár erre nem alkalmas, szaggatóm meg nincs, úgyhogy késsel vagdostam be. Aztán szaggattam, pohárral. Sütőpapíros tepsire sorakoztattam őket, megszórtam köménymaggal, be a forró sütőbe. Figyelni kell: mikor az alja megpirul, meg kell fordítani a pogácsákat, hogy a tetejük is megpiruljon.

Mikor minden kész, a levest sok tejföllel és pogácsával kell enni.
Némi jelentősége van, hogy miért kell pogácsát enni a babhoz - legalábbis vegetriánuskori emlékeim alapján. A bab és a keményítőtartalmú ételek együtt teljesértékű fehérjévé válnak a szervezetben, ha jól tudom. Ez a fehérjekomplettálás elve. Persze, itt hús is van a levesben, de ettől még pogácsa nélkül nem az igazi. A köménymag meg segíti a krumpli emésztését. Állítólag. A borsikafű meg a babét, de az nekem nem volt, majd ha kikel a kertben. Többet nem tudok okoskodni. :)

Grissini brindzás mártogatóssal buliba

.

Ezt a receptet ma kötelezően közzé kell tennem itt a blogon, akkora sikert aratott a hétvégi meglepetés szülinapi bulin. :)
Mindenkinek más volt a "feladata", amit vinni kellett, és nekem az előétel - sós rágcsa maradt. Kicsit gondolkoztam, mi legyen, de gyorsan rájöttem, mert már eleve rég kinéztem, másrészt mostanában nagyon benne vagyok a kelttészták gyártásában. Mammánál és Dolce Vitánál találtam receptet, és végül az utóbbit sütöttem meg - de csak mert nagyobb mennyiséghez volt megadva, különben az ízesítőket leszámítva úgyis ugyanaz. Én meg különben is mást tettem bele: kakukkfüvet és oregánót, szárítottat, azért mindkettőt, mert már mindegyik zacskóban csak kevés fűszer volt, egy fajtából nem lett ovlna elég.

Fél kocka élesztőt feloldottam 3 deci melegvízben. Fél kiló lisztet összekevertem egy kanál sóval, egy teáskanál cukorral, a fűszerekkel, majd hozzáadtam az élesztős vizet és végül két kanál olivaolajat. 10-15 percig dagasztottam (elég nehezen akart elválni a kezemtől, de végül megadta magát :) ). Pihent kb másfél órát, aztán átgyúrtam, centi vastagra kinyújtottam és rudakat vágtam belőle. A rudakat kicsit megsodortam, tepsire sorakoztattam úgy egy centi távolságra egymástól, és előmelegített sütőben legmagasabb lángon kb 10 perc alatt megsütöttem. Jó ducik lesznek. :)
És nagyon-nagyon finomak.

Hogy ne csak magába együk, csináltam hozzá mártogatóst. Igazából nem méricskéltem semmit, és csak dobáltam bele mindenfélét, míg úgy nem gondoltam, most már jó. Kb így készült:
Egy doboz philadelphia sajtot összekevertem egy kocka brindzával (nem emlékszem, hány dekás volt, ezüstszínű csomagolás, kb mint egy 10 dekás vaj, akkora), meg tettem hozzá pár deka vajat, aztán pár nagy kanál joghurtot, meg pár kanál tejfölt - míg úgy gondoltam, már jó az állaga. Ízesítésnek került bele két nagy gerezd fokhagyma összenyomva meg három-négy szál újhagyma apróra vágva és egy csokor petrezselyem aprítva. Aztán egy éjszakát töltött a hűtőben összeérni.
A mártogatóshoz nyers zöldségeket is vittem, csíkokra vágva. Éppen répa, jégcsapretek és cukkíni volt - nekem ez utóbbi a kedvencem nyersen, de ez fogyott a leglassabban. :)

Hozzávalók:

Grissini:
fél kiló liszt
fél kocka élesztő
3 dl víz
két nagy kanál olivaolaj
só
kevés cukor
fűszerek

brindzás mártogatós:
philadelphia sajt
brindza
vaj
tejföl
joghurt
fokhagyma
újhagyma
petrezselyem
(só nem kell, a brindza elég sós)

mártogatni mindenféle nyers zöldség

A képek a buliban készültek, azért nem olyan szépek.

Szalagos fánk

.

A fánk számomra az összes kelttésztánál misztikusabb volt. Eddig. Ugyanis már az első alkalommal is majdnem tökéletesre sikerült, és azóta sem rontottam el. Pedig három hete minden hétvégén sütöttem, és ma is fogok (a hétfő nekem még hétvége :) ).
Így ránézésre anyukámnak csak annyi kifogása volt, hogy szerinte túl forró olajban sütöttem. Nem tudom, ez miből látszik, meg mi a következménye, mert szerintem jó volt.

Egy-két praktikus dologra rájöttem három próbálkozás után:
- kelesztés után át kell gyúrni kicsit (Először nem mertem, mert egyik recept sem írta - bár gyanús volt, hogy kéne. Anélkül is jó volt, de így még levegősebb lesz a végeredmény.)
- nem szabad lisztezett deszkán dolgozni vele, mert a liszt belehullik az olajba, és felhabzik => nem lesz tökéletesen szalagos (mint egyébként ezek itt a fotón, csak kicsit csaltam, és kiválogattam a legszebbeket, és úgy forgattam, mintha)

T3v receptjét használtam, majdnem hűen. Citromhéj helyett citrom aroma került bele, rum helyett pedig fehérbor és rumaroma (alkohol kell bele, mert akkor nem szívja annyira magába az olajat - a nagynéném szerint, de egyébként ezt a tej is megakadályozza).

Úgy kezdődik, hogy másfél deci langyos tejben megfuttatok egy fél kocka élesztőt egy kis cukor társaságában. Egy tálba kimérek 30 deka lisztet, mélyedést csinálok a közepébe, és a következőket öntöm bele: egy tojás sárgája, fél teáskanál só, 2 kanál cukor, egy fél ampulla citromaroma, egy fél ampulla rumaroma, kb egy kanál fehérbor (nem emlékszem pontosan, mennyi volt), 3 és fél deka olvasztott vaj és a felfutott élesztős tej. Jól összedolgozom aztán dagasztom 20 percig. Közben filmet nézek, hogy ne legyen unalmas. :)
Letakarva pihen jó egy órát. Mikor megkelt, átgyúrom kicsit, és kinyújtom. Egy pohárral kiszaggatom, és a kiszagatott fánkokat letakarva még fél órát hagyom kelni.
Olajat melegítek - erre a célra csak friss olaj jó, amiben még nem sült semmi (különben sem szabad használt olajban sütni, mert egészségtelen, de itt még fontosabb, mert nem lesz szalagos). Mikor az olaj már elég meleg, beleteszem a fánkokat, azzal az oldalukkal lefelé, ami eddig felül volt. Közben a közepüket benyomom. Fedő alatt sütöm az egyik oldalukat, ha már szép piros, megfordítom, és fedő nélkül sütöm tovább.
Baracklekvárral tálalom, és a porcukrot messziről elkerülöm, mert minden süti tetején utálom. Ebben az egészben az egyik legjobb, hogy ha én sütöm, nincs rajta porcukor, és nem rohanok ki tőle a világból. :) Persze, aki szereti, szórja meg porcukorral (brrrrr).

Hozzávalók:

30 dkg liszt
fél kocka élesztő
másfél dl tej
2 kanál cukor
25 ml rum - helyette rumaroma és fehérbor
1 tojás sárgája
fél teáskanál só
1 citrom héja - vagy citromaroma
3,5 dkg olvasztott vaj

Zabkása kakaóval, joghurttal és naranccsal

Onnan szoktam tudni, hogy visszavonhatatlanul itt a tavasz, hogy ellenállhatatlan joghurtéhség tör rám. Ilyenkor minden reggelire gyömülcsös joghurt turmixot, joghurtos müzlit vagy hasonlókat készítek magamnak, és ha nincs túl hideg, kitelepedek a teraszra befalni. Persze ahhoz most még hideg van, de a nap legalább gyönyörűen süt.
Eszembe jutott a tavalyi zabkásám, de most kicsit máshogy csináltam. Talán még finomabb is lett.

Egy fél bögre apró szemű zabpelyhet kicsit kevesebb, mint egy bögre vízzel feltettem főni, és megszórtam kakaóporral. Nagyon gyorsan megpuhult és besűrűsödött. Ekkor hozzákevertem egy doboz vaníliás joghurtot (egyébként nem szeretem már az ízesített joghurtokat, de anya mindig csak ilyeneket vesz, én pedig mostanában nem vásároltam - szerencsére végeredményben tök jó lett a zabkásában) és egy nagy kanál mézet. És kis gondolkodás után egy narancsot is belekockáztam.
Egész meglepő ízek vannak benne, de finom. :)

Kókuszcsók

.

A maradék tojásfehérjékből készült, Ana receptje alapján - már nem először. Nagyon egyszerű és nagyon finom. Igazából nem szoktam betartani a megadott arányokat, de azért a végén majd azt írom le.

Nekem hat tojásfehérjém volt, úgyhogy annyiból vertem habot. Időközben cukrot is tettem hozzá, de nem mértem, csak úgy kb-ra, meg egy nagy kanál mézet és négy-öt deka keményítőt. Mikor már nagyon kemény a hab, hozzákevertem kb egy kanál citromlevet és 20 deka kókuszreszeléket. Egy kanállal kupacokat tettem a masszából a sütőpapíros tepsire, és 160 fokon sütöttem, míg szépen megpirult. Kihűlés után olvasztott étcsokival csorgattam meg, hogy ellensúlyozza az édességet.

Hozzávalók eredetileg:

4 tojásfehérje
10 deka cukor
egy kanál méz
13 deka kókuszreszelék
4 deka keményítő
egy kanál citromlé vagy ecet

Aranygaluska

.

Mióta a kelttésztáktól már nem félek annyira, szorgalmasan gyakorlom a készítésüket. A mostani "áldozatom" az aranygaluska volt. Már másodszor. És kicsit félek attól, hogy minden hétvégén kell készítenem, ez ugyanis MöCö kívánsága. Úgy tűnik, jól sikerült. :)
Ezért aztán azt kell mondjam, kezdeti félelmem a kelttésztáktól, mint mostanra kiderült, teljesen alaptalan volt - vagy szimplán ügyes vagyok. :) Ráadásul a hétvégén majdnem tökéletes szalagos fánkot sütöttem. (Majdnem: csak fél centi volt rajta a szalag, és szerintem annál nagyobbnak kell lennie - de már sejtem, hol rontottam el. A következő hétvégén ismétlem, és arról beszámolok, ha jól sikerül.)

Az aranygaluskát Piszke receptje alapján készítettem, bár nem mertem annyi tejet tenni bele, mert más receptek kevesebbet írtak. Nála részletesen olvasható a recept és az elkészítés, én itt inkább csak magamnak lejegyzetelem.

Egy bögre (2 és fél deci) tejet meglangyosítok, teszek bele egy kiskanál cukrot és feloldok benne 2 deka élesztőt (ez egy fél kocka). Egy nagy tálba beleöntöm a lisztet (ha lenne szitám, akkor szitálnám, de nincs), mélyedést csinálok a közepébe. A mélyedésbe kerül két tojássárgája, 5 deka porcukor (bár inkább kevesebb), 6 deka olvasztott vaj és a felfutott élesztős tej. Ezt alaposan összedolgozom és addig dagasztom, míg szépen elválik a kezemtől és a tál oldalától.
Pihen másfél-két órát és szép nagyra kel.
Ekkor átgyúrom kicsit. Lehetne nyújtani és szaggatni is, de egyszerűbb kis gömböcskéket gömbölygetni a tésztából. Egy sütőedénybe (lehet nagy tortaforma vagy bármi más - nekem eddig mindenből "kikelt", valami nagyobb kell) leteszem az első sor gömböt - kis távolságra egymástól. Megszórom kicsit cukrozott dióval (igazából dejóval, mert MöCc nem szereti az igazi diót, én viszont a dejót is nagyon szeretem), a többi gömböcöt pedig beleforgatom a dióba - így garatnáltan sok dió lesz rajta. És még plusz meg is szórtam a sorokat dióval. A felülre kerülő gömböket már nem dióztam meg, mert azokat fényesre-pirosra szeretném sütni, ezért sütés előtt megkenem tojásfehérjével.
Így kel még jó fél órát, aztán be a meleg sütőbe. 200 fokon sül kicsit több, mint fél órát, közben eszembe jut, hogy így meg fog égni a teteje, úgyhogy gyorsan beborítom alufóliával. 40 percnek elégnek kell lennie.

Vaníliasodót készítek hozzá, szintén a Piszkénél látott módon, csak egy liter tejből, mert még így is kevés lesz. :)
A liter tejet felteszem melegedni. Másfél deci kivételével, mert abba belekeverek négy tojássárgáját 3-4 kanál cukrot, vaníliát valamilyen formában és négy deka keményítőt. A forró tejhez kell hozzákeverni, az besűrűsödik és kész.


Hozzávalók:

Tészta:
fél kiló liszt
fél kocka élesztő
két és fél deci tej
5 deka porcukor
6 deka olvasztott vaj
két tojás sárgája
egy csipet só mindenképp!!! (sokszor elfelejtem, de kell)

Sodó:
1 liter tej
4 tojás sárgája
3-4 kanál cukor
4 deka keményítő


Megmarad: 6 tojásfehérje. :)

Kínai keles, borsós, gombás ragu rizzsel

.

Ez volt a kedvencem még korábban, amikor öt évig vegetáriánus voltam. Azóta rájöttem, hogy nem tudok füstölt szalonna és füstölt kolbász nélkül élni. :))) Akkoriban még anya főzött - két-, sőt sokszor háromfelé. Ezt a receptet, ha jól emlékszem, valamelyik testkontrollos könyvből néztem ki, de most nem találom. Végül is így is elronthatatlan és nagyon-nagyon finom. Barna rizzsel az igazi (itt simával készült, de következőnek már barnával, és még MöCönek is jobban ízlett úgy).

Igazán egyszerű elkészíteni:

Csíkokra vágott hagymát kicsit olajon megpirítok, majd hozzáadom a szeletelt gombát, egy kis fagyasztott borsót és falatnyi darabokra vágott kínai kelt. Addig párolom, míg a zöldségek megpuhulnak. Közben só és bors kerül rá.
Rizzsel tálalom.

Sajtos pogácsa

Most, hogy egyre ügyesebb vagyok a kelttésztákban, volt merszem felvállalni a vasárnapi pogit anya helyett. Másoknak lehet, hogy furcsa, miért kell ehhez bátorság, de a mi családunkban jó kelttésztát legendásan csak nagymama korúak tudnak készíteni. Persze ezt már anya is igyekezett többször megcáfolni, de valahogy - egyfajta pigmalion effektusként - neki is igazán csak most megy jól, hogy már felnőttem. Én viszont Pécsen lelkesen gyakoroltam - bár ez a blogon nem látszik, mert feltenni már lusta voltam, de MöCö lelkes tanúja lehet a kísérleteimnek. És arra jutottam, hogy a kelttészta egyáltalán nem misztikus! Még dagasztásra használható kenyérsütő vagy dagasztókaros robotgép nélkül sem.

Úgy kezdődik, hogy egy doboz tejfölben egy kockacukor társaságában meg kell futtatni az élesztőt (nem volt tej, de így is felfutott, csak lassabban kicsit). Fél kiló lisztet elmorzsoltam olyan 10 deka margarinnal és egy nagy kanál zsírral, sóztam, hozzáütöttem egy tojást és az élesztős tejet. Alaposan eldolgoztam és hagytam kelni.

Most jön a bonyolultabb, a hajtogatás:
Kinyújtom a tésztát, vékonyan megkenem margarinnal, megszórom reszelt sajttal, majd félbehajtom, elfordítom és megint hajtok rajta. Így kel egy fél órát. Újra kinyújtom, kenem, megszórom. Pontosan úgyanúgy félbehajtom, fordítok rajta és megint hajtom. Fél óra pihi. Harmadszorra ugyanez, fél óra pihi.
Végül nyújtás, bevagdosás, szaggatás, kivajazott-lisztezett tepsibe pakolás, tojással megkenés, maradék sajttal megszórás, sütés.

Hozzávalók:
fél kiló liszt
egy doboz tejföl
kockacukor
kb fél élesztő
egy tojás
kb 10 deka margarin
valamennyi zsír
só

Brownie torta

Lehet, hogy rossz szokás csupán, de amíg bármilyen kaja után nem eszek valami édeset, nem érzem úgy, hogy jól laktam volna. Tegnap is így jártam, éhes voltam, mint a farkas - de ellen akartam állni. Nem sikerült. Szenvedtem egy darabig, hogy kibírom, kibírom, kibírom - aztán feladtam.
Azért ezt a brownie-t sütöttem meg, mert karácsonyra adtam ilyet ajándékba, és igencsak aggódtam, hogy tényleg jó-e. Ki kellett próbálnom. Még az ünnepek előtt láttam Cukroskatánál, aki egy német blogon találta. Megbíztam a bloggerekben, elkészítettem üvegbe kipróbálás nélkül, és nem is kell megbánnom - tényleg finom. :) Kevesebb cukrot tettem bele, mint amit a recept ír, de még így is túl édes nekem - ezért savanykás baracklekvárral eszem. Így pont jó. Ja és előbb is kivehettem volna a sütőből - de ez a képen nem látszik. :)))

Egy nagy tálba kimértem kicsit kevesebb, mint 15 deka nagyonbarna (ragacsos-büdös) barnacukrot, olyan 10 deka körüli kevésbé barna barnacukrot, 5 deka kakaóport, 10 deka apróra vágott diót, két-három kanál zabpelyhet, maradék kandírozott narancs- és citromhéjat, 20 deka lisztet, fél csomag sütőport, fél teáskanál sót - és jól összekevertem.
Egy másik tálban megolvasztottam 12 és fél deka margarint (fél kocka - szívesebben csináltam volna vajból, ha van itthon) és habosra kevertem három tojással.
A tojásos keveréket alaposan összekevertem a száraz hozzávalókkal, még kb fél deci tejet hozzá kellett öntenem és kizsírozott-kilisztezett tortaformában (28 cm átmérő, de lehet 20x30 cm-s téglalap alakú formában is, akinek van) előmelegített sütőben 30 perc alatt megsütöttem, közepes lángon. Más figyeljen oda sütés közben, és időben vegye ki - mondjuk csak az oldala keményedett meg, az ízén nem változtat - szerencsére.

Üvegben is nagyon jól néz ki rétegezve ajándéknak a száraz alapanyag, elkészítve pedig finom. :)
A legjobb benne a dió és a kandírozott citrusok sem tettek rosszat neki.

És akkor új szokásként leírom a hozzávalókat. A korábbi receptjeimen én magam is nehezen igazodok ki, hátmég ha valaki más akarja az én leírásom alapján elkészíteni...

Száraz hozzávalók:
25-35 deka cukor - legalább fele barna
5 deka kakaópor
12 deka apró darabokra vágott dió
ízlés szerint zabpehely, kandírozott gyümölcsök
20 deka liszt
fél csomag sütőpor
só

Egy literes üvegbe rétegezve jópofa gasztro ajándék, elkészítési útmutatót mellékelve.

Nedves hozzávalók:
12,5 deka margarin vagy inkább vaj
3 tojás
ha nem áll össze a tészta, kevés tej vagy ilyesmi

Új gép

Ilyen gyönyörűségem van. Még mindig nem hiszem el. Karácsonyra ajándékként kértem az öcsémtől, hogy vigye be a szakszervízbe a régi gépemet (Canons PS S1IS - használtan vettem), amit elvileg - miután szériahibás - garanciaidőn túl is ingyen javítjanak. Múlt héten vadiúj (Canons PS S5IS!!!!!) géppel állított haza. Miután megjavítani nem tudták, kicserélték. Ingyen.
Nem, én még most sem hiszem el. Hogy ezt én mivel érdemeltem ki a sorstól, vagy mit kell érte cserébe tennem, nem tudom, de hogy ilyen az emberrel nem történhet csak úgy, abban biztos vagyok. Félve örülök. :)))
Most már majd nem lehet velem viccelődni mint itt és itt. :))) Ez a gép ugyanis nem viccel! Ránézésre is komoly, már-már ijesztő. A mérete is, a tudása is. Meg kell tanulnom rendesen fényképezni, nincs vita. És önfegyelmet is kell tanulnom, és nem csak így-úgy kattintgatni. Pont jókor jött Dolce vita írása. :)
Már csak a vinyómat kell megcsináltatnom vagy kicseréltetnem, hogy dolgozni is tudjak a képekkel, és kifogásom sem lehet, hogy nem blogolok.
Röviden ennyi.

Persze van még hosszabban is...

Merthogy olyan fura kedvem van mostanában. Mert főzök és főleg sütök rendületlenül hétvégente MöCönek. Neki pedig van fényképezőgépe, nem is romlott el, mégsem írtam semmit. És nem is fotóztam, kivéve múlt hétvégén egy ötperces zsemlét. Azt sem tettem még fel.
Mentegetőzhetnék, hogy hulla vagyok, mikor Pécsre érek péntek éjjel, és aztán fél nap takarítás, és mosás és főzés - de igazából lusta vagyok. Vagy nem is tudom, tényleg nem könnyű pszichológusnak lenni sem, ezt hozzátenném, és szegény MöCöm jogosan panaszkodik, ha a fél szombatot végigbőgöm - fáradtságra hivatkozva.
Tennem kell valamit. Az első lépést már megtettem: minden este jógázok (öt tibeti), és meglepően hatékony. Úgy érzem, kevésbé fáradok el, tovább tudok figyelni, kevésbé veszem magamra mások fájdalmát. Persze ez a gyakorlottsággal is összefügg - csoda tudja, mitől van így, mindenesetre a jógát nem merem kihagyni egy este sem. :)
A magamból a világ felé fordulás és így az önterápia második lépése lesz, ha újra elkezdek blogolni. Ha a jógához hasonló elszántsággal vágok bele, akkor minden hétvégén lesz mit ide írnom. De ezt - magamat ismerve :) - nem garantálom. Majd meglátjuk.
A legmotiválóbb, hogy olyan sok mindent megcsináltam már mások blogjából, de ha nem írom meg itt, akkor elfelejtődik, a papírfecnik, amikre a recepteket jegyzetelem ki és amikből a konyhában aztán alkotok, eltűnnek. Úgyhogy a biztonság kedvéért mindennek ide kell kerülnie - és az sem fog zavarni, ha csupa olyan recept lesz, amit másoknál láttam. Végül is magamnak írom, vagymi?! :)))

BKM!

Ha már van hozzá egy sztorim is, akkor miért ne...

Ma délután, karácsonyfadíszítés közben:

Ildinkó (elgondolkozva): Anya! Amikor még gyerekek voltunk, és reggelre a szobánkban ott volt a karácsonyfa, akkor azt hogy csináltátok???

Anya (tök ártatlanul nézve): Akkor még az angyalok hozták.

Nagynéném: Hát nem tudtad?!

:)))

És nem árulták el!

Szóval Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Narancsos trüffel erdő

.

A tavalyi trüffeleim nagyon rosszul jártak. Karácsonyi ajándéknak készítettem őket a barátaimnak, de a közös karácsonyozásra január közepén került csak sor, akkor ért rá mindenki. Ezt előre tudtuk, így a január másodikai vállműtétem miatt mindent jóelőre el kellett készítenem. Nem gondoltam rá, hogy a hideg spájzban megromolhat - így rettentően elkeseredtem, mikor az ajndékozás délutánján a gyönyörű dobozaimba (szintén kézzel készített, mind egyedi) belenézve hatalmas penészkupacokat láttam. :((( Nem tudtam mást tenni, beállítottam üres dobozokkal - és az ígérettel, hogy következő Karácsonykor pótolom. Szerencsére a dobozok önmgukban elmentek ajándéknak, úgyhogy senki sem panaszkodott, de az ígéretemet megtartom.

Ez az első próbálkozás (mert többfélét tervezek), T3v receptje alapján, és nagyon finom lett. Maci trükkjével vontam be csokival, így lett belőle erdő. :)

6 deka vajat 75 ml (haha T3v, hogy mérsz ki 75 ml tejszínt??? :)))) ) egy kis jénaiban felforraltam, lehúztam a tűzről és belekevertem egy tábla narancsos bio étcsokit (dm-es) és még egy csomó 70%-os étcsokit (összesen 22 deka). Reszeltem még bele narancshéjat, meg tettem bele apróra vágott kandírozott narancs- és citromhéjat (szintén teszkós, mint T3v-nél), és majdnem kifelejtettem az egy tojássárgáját, de végül mégsem. Ment a hűtőbe egy napra. Gyönyörűen megdermedt elsőre, nem úgy, mint a tavalyi, amivel tök sokat szenvedtem. Arra jutottam, hogy a trükk: csak a tejszínt kell melegíteni, a csokit már utána kell belekeverni - ez elhűti ugyan eléggé a tejszínt, viszont besűrűsödik. Aztán lehet, hogy a tavalyinak voltak rosszak az arányai, de ezt nem fogom még egyszer kipróbálni - inkább ragaszkodok T3v-trüffelkirálynő receptjeihez. :)
Másnap kanállal szaggattam belőle darabokat, és kézzel kicsit megfomáztam. Ment még be egy tányéron a hűtőbe hűlni, hogy a csokibevonásnál ne olvadjon meg nagyon. Mikor jól megkeményedett, akkor olvasztott csokival (40%-os tejcsoki, mert a tesztelő által túl erősek nyilváníttatott a natúr massza) bevontam (Maci-trükk: fogpiszkálóra feltűzni, így minden oldala csokis lesz) és cukros mogyoróba (lidlis) forgattam. Hungarocellre szúrogattam őket dermedni.
A tesztelő szerint így már nagyon tuti. :)

Kókuszos házi szaloncukor

.

A múltkori szaloncukornak hatalmas sikere van, többen elkérték a receptet, eddig mindenkinek ízlett. Vagy csak udvariasak voltak. :) Mindenesetre még múlt hétvégén kipróbáltam egy kókuszos változatot is, nekem ez jobban ízlik, csak nem volt megfelelő csomagolópapírom és elég időm befejezni, csak most.

Különben ugyanúgy készül, csak kicsit más van benne:
Fél kiló cukorból és másfél deci vízből fondantot főzök, ahogy a múltkor. A kifehéredett masszához keverek 5 deka vajat és egy tábla fehércsokit. Miután ezek beleolvadtak, jön 10 deka darált keksz és 20 deka kókuszreszelék, valamint sok apróra vágott, rum(aromá)ba áztatott mazsola. Kézzel jól össze kell dolgozni, és tepsibe vékonyan elteríteni. Aztán kihűlés után be lehet vonni az egyik oldalát csokival, majd megszilárdulás után a másikat. Szeletelni, csomagolni, osztogatni. :)

Zimtsterne - abból, ami van :)

.

Mikor megláttam Maci gyönyörűszép fahéjas csillagait, tudtam, ilyen nekem is kell. Persze, a mandula drága és különben sincs itt Pécsen darálóm. Otthonról persze hozhattam volna darált diót, de ez a hetem olyan sűrű volt, hogy nem volt időm diót törni, pucolni, darálni. A lidliben van darált mogyoró, de nem olcsó (valahogy mindig nagyon sajnálok kiadni pénzt olyasmiért, ami otthon is megterem), így csak egy csomaggal vettem, meg vettem dejót (én szeretem nagyon az ízét, és MöCö meg úgysem szereti a diót), de így még mindig nem volt 50 gramm, úgyhogy kipótoltam kókuszreszelékkel.
Isteni finom, úgy kell visszafognom magam, hogy ne egyem meg az egész dobozzal. Teához a legjobb.

Ez is egy melós süti, de nagyon megéri:

20 deka darált mogyorót, 25 deka dejót és 5 deka kókuszreszeléket összekeverek (50 deka összesen, gondolom bármi szárazból lehet, mert miért ne?!). Hozzáadok 20 deka porcukrot (Macinál 30 volt, én nem tettem bele annyit, és így is bőven elég édes), 2 tojásfehérjét, 2 teáskanál mézet, egy teáskanál fahéjat, egy narancs reszelt héját és jól összedolgozom.
Porcukrozott deszkán kb fél centi vékonyra nyújtom úgy, hogy beborítom folpackkal. Ez azért kell, mert nagyon ragadna, gondolom. Csillagokat szúrok ki belőle, szorosan sütőpapírral borított tepsire sorolom. Nyugodtan lehet szorosan, nem nő meg.
A mázhoz 10 deka porcukrot simára keverek egy tojásfehérjével, és szépen megkenegetem a sütik tetejét.
150 fokos sütőben 15 percig sült.
Nagy kár, hogy ilyen gyorsan fogy...

Cápaharcsa és brokkoli

.

Még mindig nagy küzdelem MöCövel, mit együnk. Újabban azt csinálja, hogy péntek reggel bevásárol fagyasztott pizzából (lidlis leggagyibb), és mivel fagyasztónk nincs, minél előbb meg kell enni. Nem érti, miért nem tetszik ez nekem. (Többek között már a fülemen jön ki a pizza, ráadásul nem is finom - de kidobni kaját nagyon nem szeretek.)

A hal esetében sosincs vita (pontosabban ő félkész halat enne szívesebben, hogy nekem ne kelljen főzni - nem-és-nem érti, mi a fene bajom van nekem ezzel). Péntek este 10-re ér a busz a Budai vámhoz, ilyenkor a nagyon is útba eső lidli már zárva van, a teszkó viszont szerencsére csak párszáz méter kitérő. Most fizikailag nem éreztem magam túl fáradtnak, így beszaladtam, többek között a másnapi ebédalapanyagért. A hal adott volt (vitamegelőzési stratégia :) ), már csak választani kellett, de hogy ezek a halak milyen drágák!? És mennyit bolyongtam, mire egyáltalán megtaláltam a fagyasztott halakat! Eleve nem szoktam elsőre megtalálni semmit a nagy üzletekben, lélekben pedig még dolgoztam. A lényeg, hogy tecsós pangasius mellett döntöttem, gondoltam, ki kell próbálni ezt is.

Másnap kicsit megbántam, mert nem igazán tetszett az állaga, és sütés után sem igazán ízlett. Egyetlen szerencse, hogy a brokkoli isteni finom volt, és még finomabb a borsos-parmezános beshamel mártás, így sok mártással nagyon gyorsan elfogyott. :)

A halat halfűszer keverékkel kicsit bedörzsöltem, serpenyőben mindkét oldalát megsütöttem. Közben sós, szódabikarbónás vízben (egyszerrégenvalahol olvastam, hogy szép zöld marad a brokkoli, ha szódabikarbóna van a vízben - nem is próbáltam még máshogy, tényleg zöld így) megpároltam kicsit a rózsáira szedett brokkolit. Másik edényben vajat olvasztottam, lisztet szórtam hozzá, kicsit kevergettem, öntöttem hozzá tejet, besűrűsödött, sóztam, tettem bele szerecsendiót és borsot (utóbbi kicsit megborult, nem tudtam már kiszedni belőle, de pont ez volt a jó végül) és reszelt parmezánt. Miután beleolvadt a sajt, ráöntöttem a serpenyőben lévő halra, kicsit összemelegítettem. Kész.

Elbénázott amerikai palacsinta

.
Reggel, félálomban, liszt helyett ügyesen hozzáborítottam a félkész masszához a grízt. Azért nem lett rossz, a múlt heti narancslekvárral és tejszínhabbal. Bár a tejszínhab jól elolvadt a forró palacsintán, vagy minek is nevezzem. A később kisültek lettek jobbak, addigra volt ideje megduzzadni a darának.
Tanulság: félálomban jobban odafigyelni a főzésre - ha már egyszer reggelit akarok. :)