Csőben sült krumpli brokkolival és tojással

Rakott krumplinak indult. Megfőztem a tojást, és épp a krumplinak álltam volna neki, mikor kiderült, hogy csak három - nem túl nagy krumpli van. Hááát, ebből nem lesz rakott krumpli, gonoldtam. De akkor mi, ha már nekiálltam? Kis gondolkodás után eszembe ötlött, hogy a kertben van egy tő senyvedő brokkoli, épp bontogatja a legfelső virága a szirmait - azaz rögvest ehetetlen lesz. Sajnos nálunk elég gyakran járnak így olyan zöldségek, amikből kevés terem: várjuk-várjuk, hogy megnő, mikor aztán ehető, senki nem meri leszedni, mert csak egy van. No, úgy gondoltam, inkább megesszük, semhogy kinyíljon vagy szétfagyjon. Tehát brokkoli. A hűtőben van maradék főzőtejszín, lesz rajta beshamel.

Megőztem tehát a krumplit is, a brokkolit szódabikarbónás, sós vízben kicsit előpároltam (a szódabikarbóna azért kell, hogy szép harsány zöld maradjon - ezt valahol olvastam, de fogalmam sincs már, hogy hol. Mindenesetre tényleg zöld maradt. Bár hozzátenném, hogy még ropogós volt, mikor leszűrtem, és hideg vízzel le is öblítettem.). A krumplit és a tojást szeleteltem, egy jénai tetejében (merthogy ugye kevéske krumpli volt csak) szépen elrendeztem a krumplikarikákat, rá a tojáskarikákat, és a tetejére a brokkolit.
Vajat olvasztottam, két kanál lisztet hozzákevertem, kicsit pirítottam, majd felöntöttem a maradék tejszínnel (kb fél-1 deci lehetett) és kétszer annyi tejjel kb. Mártás sűrűségűre főztem, közben fűszereztem: került bele só, fehérbors, vegeta, szerecsendió, kevés curry, mert épp a kezem ügyébe került, ahogy egy üveg pesztó is, amiből két kiskanálnyit szintén belekevertem. Ezt a beshamel-szerű mártást ráöntöttem a krumpli-tojás-brokkoli-rakásra, és a tetejére maradék sajtot reszeltem, és vajdarabkákat is forgácsoltam. Így került be a sütőbe, míg kicsit meg nem pirult a teteje.


Számomra is meglepően jó lett. :)