Cseresznye gratin

Tegnap t3v-vel vásárolgattunk kicsit - a nap nagyon jól indult.
Voltunk a Plusban, ahol valami titkosat, de finomat vettünk (én sem árulom el, mit, bár örülök, hogy legalább ilyen formában be tudtam szerezni, még ha nem is vagyok így igazán "menő" gasztrosznob szinten... sebaj - eddig sem voltam :) ). Fagyiztunk is, és a vaníliában igazi pöttyök voltak.
Aztán megtámadtuk a Herbaházat, és én vettek sok-sok mindent, amire már rég fájt a fogam. T3vnek köszönhetően 5%-al olcsóbban. :)))
Úgy gondoltam - én naiv - , hogy a Herbaházban, ami ugye diszkont, vagymi, minden olcsóbb lesz, mint máshol. Hát nem, úgyhogy még mehettem az Árkádba barnacukorért és olivaolajért, és ott még Worchester szósz is volt.
Aztán mentem MöCö elé, mert kettőkor végzett a melóval.
Hazaértünk, persze MöCc egyből kidőlt a fáradtságtól, én meg hihetetlen boldogan a pocakjára pakoltam az új kincseimet (nem volt ereje tiltakozni :))) ), és szaladtam a fényképezőgépemért, hogy megörökítsem a horkoló csendéletet (na jó, nem is horkol...). :)))

Eddig volt happy a történet.
Mert a gépem nem működött... Én nagyon-nagyon elkeseredtem, még sírtam is vagy fél órán keresztül (valójában több volt...). Utána is szomorú voltam egész este. Nagyon-nagyon. Mert mi lesz az én blogommal képek nélkül???? Az oké, hogy a MöCö gépével is tudok fotózni, de hát az nem olyan, és nem is vagyok mindig itt, meg hát az én gépem, a legszebb, legjobb, leg-leg-leg... :(((

MöCö bezzeg totál nyugodtan aludt. Én meg mérges voltam, hiába mondta, hogy nyugi, a világ nem dől össze - meg hát annyira nem is nyugtatott. És a világ összedőlt, igenis.
Még edzésre sem volt kedvem elmenni, meg semmihezsem.

Persze csak nem maradhattam így, és egyetlen gyógymód van: valami édeset sütni. Volt itthon cseresznye. Meg a gyömbérem, amit ki akartam próbálni, és gondoltam, illik a cseresznyéhez is. Aztán rákerestem az őrölt gyömbérre, és Mammánál találtam mangó gratint, és reméltem, jó lesz cseresznyéből is.
Persze tej se volt itthon, de akkor már nem érdekelt, jó lesz az joghurtból is, max nem esszük meg, ha nem jó, a lényeg, hogy csinálhassak valamit.

A megmosott, kimagozott meggyet tálba tettem. Kb két deci joghurtot egy kanál barnacukorral és fél vaníliarúddal melegítettem (tudtam, hogy ki fog csapódni, de nem érdekelt). Három tojást szétválasztottam, a fehérjét kevés cukorral kemény habbá vertem. A sárgáját simára kevertem, és egy kanál lisztet kevertem bele, és ezt hozzáadtam a joghurthoz, és megvártam, míg sűrűsödik. Közben tettem hozzá egy kevés őrölt gyömbért is. Aztán vártam, míg kicsit hűl, és akkor hozzákevertem a kemény fehérjehabot, és az egészet ráöntöttem a cseresznyére, és betettem a sütőbe. Addig sült, míg szép piros nem lett a teteje.

Erre már a MöCö is felébredt, és ettünk is belőle (már nem a MöCöből, hanem a gratinból), bár azért annyira nem volt szerintem finom. Kicsit sok lett benne a gyömbér, majd legközelebb óvatosabban bánok vele. Más baja nem volt, végül is a joghurt kicsapódása miatt olyan túrószerű lett - az meg nem is rossz tulajdonképpen.

A szomorúságom is javult kicsit.

Főleg mert aztán a MöCö leült a gép elé, és utánanézett a neten a gyanújának: a Canon S1 IS-eknek szériahibája, hogy nagy melegben valami forrasztás elszáll benne, és nem jelenik meg a kép a kijelzőn. Mivel ez szériahiba, a gyártó a garancia lejárta után is ingyenesen megjavítja. Most már csak valahogy fel kell juttatnom a gépet pesti szervízbe, és kibekkelnem azt az időt, míg nélküle kell élnem.

Ha pár órával előbb elmondja ezt a gyanúját, nem bőgök órákat, nem vagyok szomorú, és nem vagyok mérges a birkatürelmére. Így végignézhette a hisztimet (na jó, elaludt...). Nem értem én a férfiakat...

A kép az ő gépével készült, látszik is rajta, nem olyan szép... :(
Majd valamikor megint szép képek lesznek itt, addig meg örülök annak, hogy egyáltalán lesznek...