Mágnás (csúsztatott) palacsinta

No, ez nem kezdőknek való. Nem is lett szép az enyém sem, bár azért elmegy. Fényképkészítésre most nem pazaroltam az időt, mert kihűlt volna, úgyhogy ez most csak egy villám-kép. Az íze kárpótol a csúfságáért és a maceráért is. Mert kell egy kis ügyesség az elkészítéséhez, azt hiszem. Úgyhogy legközelebb majd már szebbre sikerül nekem is, és az biztos, hogy keresni fogom az alkalmat a gyakorlásra. :)

Először csináltam hozzá gyorsan ribizliöntetet: szedtem egy kistálnyi ribizlit, megpucoltam, bele egy kis fazékba, kevés cukrot tettem hozzá, és kicsit főztem. Mikor a szemek már összeestek és levet engedett, akkor egy szűrőn átpasszíroztam, így megszabadultam a magoktól. Visszatettem a tűzre, hogy besűrűsödjön. (Ha tovább főztem volna, most ribizlilekvárom lenne. Egy picike üvegnyi. :) )
Daráltam diót is, és összekevertem egy kevéske porcukorral.

Ekkor begyújtottam a sütőt, hogy előmelegedjen.
Aztán a tésztához szétválasztottam öt tojást. A fehérjét csipet sóval keményre vertem.
A sárgájához hozzáadtam 5 deka olvasztott vajat és öt csapott kanál cukrot (egyik helyett vaníliáscukor), majd habosra kevertem. Hozzáreszeltem egy citrom héját (a saját citromfánkról, ég és föld a különbség a boltitól). 5 csapott kanál lisztet hozzászitáltam és azzal is alaposan habosra kevertem.
Ekkor hozzákevertem a tojásfehérjét, óvatosan, hogy össze ne törjön a hab.
Majd a forró, kiolajozott serpenyőben, kis lángon(!) olyan egy centi vastag palacsintákat sütöttem belőle egymás után, míg volt tészta (asszem 6 lett belőle, de nem biztos). Csak az aljának szabad megsülnie - és mivel elég vastag, át sem sül. A teteje így nyers, a tojáshabtól rezgős marad. Mikor az alja már szépen megsült, óvatosan alányúlva átcsúsztattam egy jénaitetőbe. Megszórtam cukros dióval és meglocsoltam a ribizli öntettel. Majd sorban, ahogy sültek erre újabb és újabb palacsinták került, dióval és öntettel. Az utolsó palacsintát fejjel lefelé borítottam a kupacra, arra is került dió és mivel elfogyott a ribizli (rosszul számoltam ki, a rétegek közé kevesebb is elég lett volna bőven...), a málnalekvárból tettem pöttyöket. Így ment be a sütőbe, ahol alacsony okozaton (3-4) kicsit összeforrósodott. Fontos, hogy még rezgős maradjon, ne süljön át teljesen.
A Lajos M. - Hemző K. Sütemény és tortájából van.

Isteni finom. Anyával meg is ettük az egészet. Azért nem egyszerre, de olyan két óra alatt elfogyott simán.

Legközelebb oda kell figyelnem arra, hogy a nyers tészta nagyon hamar "leülepszik", kettéválik a sárgájás és fehérjés rész a tálban. Úgyhogy minden egyes újabb palacsinta előtt óvatosan fel kell keverni.
Másrészt minden adag előtt kell kevés olajat tenni a serpenyőbe, mert itt tényleg nagyon fontos, hogy könnyen kicsússzon a palacsinta, és mivel nem lesz olyan szilárd, mint a teljesen átsütött, vékony változatnál, nekem kettőnél is majdnem kiszakadt, és össze is hajtódott.
Harmadrészt érdemes igazi palacsintasütő serpenyőben készíteni, aminek nagyon alacsony a pereme. Nekünk ilyen nincs, vagyis van, de óriási, abban kb. kettő lett volna ennyi tésztából. És jó hozzá egy olyan alkalmatosság is, amivel könnyen a palacsinta alá lehet nyúlni és elég széles, hogy ki lehessen emelni vele a serpenyőből. Ezek hiján nagyobb ügyességre van szükség.
Nagyon gyorsan kész van, de elég technikás édesség.