Dorog - fényképes beszámoló pótlólag

Igazából olyan hihetetlen kulináris értéke nem volt a "nagy kirándulásnak". De azért itt a helye, és mivel többen is hiányolták már a beszámolót, hát tessék:

A szereplők: Pétráá, Dorka, Csudi (Dorka párja), és én. Mi hárman lányok öt évig laktunk egy szinten a koliban, abból hármat egy szobában. Röhögő görcs... három évig... :))) Egy magyar-kommunikáció szakos, egy közgázos, és egy pszichológus. Nomeg a szomszédok és egyebek. Az egészet elmesélni hosszú lenne, bár talán vicces és tanulságos. :) Majd egyszer talán - a nyári kalocsai találkozó környékén esetleg...

Szóval péntek este értünk oda, és hogy csak a gasztro-lényegre koncentráljak, pizzát sütöttünk. A feltétek a montázson. A tésztát Dorka csinálta, mi meg vagdostunk és szeleteltünk. Volt hagyma, gomba, párizsi - kétféle is, kukorica, ananász, paradicsomszósz, sajt. Lett sonkás-gombás és hawaii pizza - utóbbin véletlenségből hagyma is volt, de nekem épp azért ízlett annyira - még ha nem illik is össze hivatalosan, szerintem az ananász és a hagyma finom együtt. Legalább sok jutott nekem ebből. :)

Ez volt a reggeli. Sok hozzáfűznivaló nincs. Max annyi, hogy én mondtam, hogy túl sok kaja lesz... Remélem, aztán ketten meg tudták enni a sok maradékot. Egyébként a fahéjas szilvalekvár kaláccsal isteni. :)))

Szombaton ebédre pizzamaradékot ettünk, egy hatalmas dorogi séta után. Voltunk az uszoda megnyitóján is, láttunk olimpiai aranyérmes vizilabdázót (elfelejtettem melyiket, de szép volt, mint mindegyik :) ), meg szinkronúszást, meg napágyban ejtőztünk, meg hallgattunk unalmas megnyitó szöveget. Meg bejártuk a várost, vettünk Dorkának munkábamenős csini ruhát is. De leírva nagyon unalmas.


Délutánra szalonnasütést terveztünk a bajóti Öreghegyen, Bajóton, ott lakik a Csudi nagymamája. Oda elautóztunk a Bogyóládával (Dorkáék SAJÁT új autója, a neve Csudi becenevéből lett, mert eredetileg Dorka Csudibogyónak hívta Csudit stb. Tudjátok: "Termések, állatok, kis izék" - by Kiscsillag)

Először hegyet másztunk, erdőben és erdőn kívül:

Felérve tökéletes szalonnasütős helyet kerestünk. Ennek fő ismérve az volt, hogy ne fújjon a szél, mert még lángra kap az erdő. A hegy tetjén viszont fúj általában. Végül csak megtaláltuk. A tökéletesebbnél is tökéletesebb:

Az ott a Duna a háttérben a bal sarokban és Esztergom. És igen, a szakadék szélén.

A kosárban szalonna, virsli, hagyma, paradicsom, kenyér - semmi extra.

A virslik nyársra húzásából egy pszichológus igazi esettanulmányt írhatna rólunk:

Én (legfelső) meghajlítva próbáltam felszúrni - hát nem eltört???
Erre Pétráá (innenső) fogta, és késsel kettévágta.
Mire Dorka hosszában ráhúzta a nyársra.
Hát igen... szegény férfiak... retteghetnek ezek után...

Majdnem legurultunk nevettünkben... (azért volt mögöttünk egy méterrel lejjebb egy kisebb perem.)

Sárkányt is eregettünk... Valakinek mindig össze kellett szednie a lezuhant tecsós 200 ftos sárkányt, így Pétráá lefutotta a megevett kalóriákat... Dorka nem véletlenül kapta a Dikti becenevet... :))) De csak azért, nehogy elhízzon, puszta kedvességből kellett annyit futnia...

Én csak lazán a szakadékba ugrottam, nehéz az élet, igen... Sajnos, tudok repülni... :)))


Úgyhogy már nem kell aggódni, minden rendben, épp repülök... :)