Tojásos köménymagos leves (rongyosleves, szoptatósleves, pirított leves - ezerféle neve van...)

Végre tudom használni annyira a jobb kezemet, hogy megpróbálkoztam a főzéssel (psszt! az orvosomnak egy szót se erről!!!). Meglehetősen levesmániás vagyok, ez pedig egy olyan leves, amihez minimálisan kell csak a kezem - ez alatt azt értem, hogy nem kell hozzávalókat pucolni, aprítani stb. Emellett nagyon gyorsan elkészül.

Kb egy kanálnyi köménymagot elkezdek pirítani kevés olajon (bár most fűszervajat haszánltam) elkezdek pirrítani, míg pattogni nem kezd. Ekkor megszórom fűszerpaprikával (így télen csípős is kerül bele) és egy kevés liszttel, majd felengedem vízzel. Míg felforr, két-három tojást simára keverek, és keverés a forró levesbe csorgatom. Rengeteg apróra vágott petrezselymet szórok bele, és már kész is...
Van, aki a tojás hozzáadása előtt átszűri, hogy a köménymagok ne maradjanak benne, de én imádom a köménymagot.

Tökéletes kollégiumi vacsora buli előtt... - sajtos-májkrémes melegszendvics

Ez igazán nem igényel különösebb gasztronómiai tudást, annál inkább kollégiumi koszthoz szokott gyomrot. Persze azért nem rossz. Egy kiéhezett kollégistának pedig maga a menyország lehet. Főleg, ha a lányok készítik, és még a hozzávalókra sem kell költeni...
Amúgy majorannás májas, szeletelt sajt, korpás kenyér - melegszendvicssütő.

Vörösboros tea...


Jutalom:

Rejtélyes becsomagolt doboz... - japán vajaskeksz

Ettől a csomagtól is féltem kicsit - mi jöhet vajon Japánból? A félelmemet egyből megszűntette Petike, aki szkájpon megmondta: valószínűleg keksz lesz benne(ő küldte ugyanis). Ezzel el is dőlt, hogy ez lesz a mai megbontandó édesség...
Azt is elárulta, hogy Hokkaido University ajándékboltjában vette. Valamint hogy a "Boys, Be ambitious" valami fejesnek a mondása (bár némiképp összevitatkoztunk azon, hogy ki is mondta, mert Petike mást mondott, mint ami a csomagoláson oda van írva az idézet mellé... Mindegy!)

Ezek után nagy lelkesen hozzáláttam a kicsomagoláshoz:

Meglepő, hogy nagyon szép - a japános egyszerűség nekem tetszik :) - csomagolásban ilyen egyszerű süti rejtőzik...
Semmi faxni: sima kekszlapocskák, egyenként csomagolva. Egyszerű vajaskeksz.

Finom, vajas illat és íz, ropogós, nem túl édes. Egyszerűen finom. Mint a csomagolás.

Isteni mandulás csokigömböcskék

.
Nem bírtam másnapig, még a Fran megbontásának napján megbontottam. Aztán meg alig tudtam visszafogni magam, hogy másnapra is maradjon. Már egy szem sincs belőle, pedig csak pár szem kóstolót adtam másnak... (pirul...)

Akkor most a megbontás és kóstolás és elemzés pontos dokumentációja:

Miután este nem bírtam tovább, és megadtam maggam a kényszernek, hogy felbontsam a dobozt, már nem volt normális fény a fényképezéshez. Ezért a primitív kép. De azért látszik a doboz - bár a c betű a vaku fényében eltűnt, de úgysem gondolja senki, hogy hocolate értelmes szó lenne...

Kibontás után rögtön azzal szembesültem, hogy nagyon kevéske van a dobozban...
Viszont annyira helyes virágos védőpapírba ágyazva! Igazán japános, nem? És olyan szép, ahogy a kis csoki-tojások csillognak a fényben... Hmmm...

És az íze? Hmmm... Nem tudom olyan szépen leírni, mint megérdemelné. A csokibevonat puha, selymes, a fényesség ellenére nem ropogós, hanem elolvad a szájban. Tejcsoki.

A mandula vékony barna héjával együtt rejtőzik a csoki mélyén, megpirítva. Méghozzá nem kicsit, hanem gyögyörű aranybarnára, ahogí az első képen látszik.

A csoki és a pirított mandula aromája olyan tökéletesen kiegészíti egymást, hogy finomabbat el sem tudnék képzelni...

Csoda, ha mindet egyedül faltam be? Minden egyes darabot külön ízlelgetve... Elfogyott... :(

Rózsaszín Pie Snow Fran

Az első megbontott doboz a csomagból - Fran - még egyben:

Rendkívül óvatos és mindent dokumentáló bontogatás. Ki tudja, mi jött onnan a messzi Japánból???

Nem robbant, nem kúszott ki belőle apró áspiskígyó, nem fújt antrax felhőt, kisbohóc sem ugrott ki belőle, és galamb sem repült nekem a dobozkából - szerencsére. :)
Az első kis tasakban, amit felbontottam, sajnálatos módon összetöredeztek a rudacskák - de ilyen hosszú utazás után nem ez a csoda, hanem hogy a következőben egyben maradtak. Pedig én ma nem is szerettem volna következőt megbontani!!! Ejnye, de ha egyszer egész finom?! Az öcsémnek is adtam először egy kisebb darabot, aztán megint vittem neki egy kicsit nagyobbat, és azt is elfogadta, tehát a cucc ehető...
Egyszerűen muszáj volt kibontanom egy újabb kis csomagocskát. Ekkor derült ki, hogy egyben három pálcika van. Azzal nyugtatom magam, hogy az első darabkák elfogyasztásánál nem figyeltem eléggé az ízekre.
Van egy elméletem ennek a jelenségnek a lélektani hátterére, tehát hogy miért is nem figyelünk (vagyis én...) ismeretlen ételek ízére első kóstoláskor. Erre pedig a tegnapi süti megevése után döbbentem rá. Azt hiszem, kicsit aggódva harapok bele az ismeretlen ételekbe, inkább arra figyelve, hogy legyek már túl rajta, mint arra, hogy milyen is. Ez kétségkívül megóvja az embert a túlzott csalódásoktól, de meg is akadályozza a helyes értékelést. Ha visszaemlékszek a tegnapi sütire, annyit tudnék elmondani róla, hogy édes, a tésztája porhanyós, a fehér izé a közepén pedig nyúlós. De hogy az a barna izé nem biztos, hogy csoki volt, arra csak utólag jöttem rá, és most már bánhatom, hogy nem ellenőriztem le, míg még megtehettem...
Ezért egyszerűen muszáj volt megbontanom egy másik csomagocskát is, miután ez elsőt megettük...

Ebben egészben maradtak a rudacskák, és hagytam belőle egyet Anyának is (az öcsémét megettem - pirul...).
Igen gondosan megfigyeltem az ízeket, állagot. Ropogós keksz-rudacska bevonva egy rózsaszín és egy fehéres puha, krémes réteggel. A rózsaszín szerintem epres ízesítésű, a külső pedig talán joghurtos és fehér csokis. Hááát, a gondos megfigyelés ellenére sem tudok többet mondani, mint hogy FINOM...
(Azért sem bánom, hogy még egyet kibontottam!)

Csomagot kaptam Japánból!!! :D

Drága Petike kiment Japánba. Ez a tény a kapcsolatunkat jelentősen megviselte, de ez nem jelenti azt, hogy ne kommunikálnánk olyan gyakran, ahogy csak tehetjük. No, nem is ez a lényeg. Hanem ugye megműtötték a vállamat, és most félkezű vagyok, ezért nem tudok főzni, és így ide írni sem igazán. Node mégis, mivel a csomag tele van japán étkekkel. Na jó, hozzám méltóan leginkább édesség. Pontosabban szinte csak édesség.
Leszámítva a poliplábacskákat, amik gondolom rágcsálnivalók, mint nálunk a sós mogyoró, vagy ilyesmi...

Az egyik sütit sajnos már majdnem mind megettük, mire rájöttem: le kellett volna fényképezni...

Ezt azért bontottam fel olyan mohón, mert Petike azt írta emailben, hogy azt egyem meg először, mert megromlik. Még nem néztem, mikor adta fel a csomagot, a süti csomagolásán lévő betűkhöz pedig nem értek. És nem értem, Petike miért ad nekem ilyen rejtvényeket néha, hogy fejtsek meg hiraganákat, vagy katakanákat, mert nem. Bár végül is nem is lenne nagy fáradtság megnyitni az oldalt, ahol fent vannak. Mindegy.

A süti: olyasmi tészta, mint az amerikai palacsinta, jó édes, porhanyós. Benne csokikrém, bár ez egyáltalán nem biztos... Mellette valami fehér, nyúlós, édes izé... Nem biztos, hogy tudni szeretném, micsoda...
Egyébkét ezt találtam a neten, ilyen volt, itt balra.

Emellett volt a csomagban egy csomag mindenféle keksz, kétféle csoki, mogyorós csokigömbök, valami édesség (pie snow névre hallgat, és valami rózsaszín krém is van benne, hmmm...), valamint egy rejtélyes csomagolt doboz, amiben ha jól sejtem, bon-bon van. Ezt onnan gondolom, hogy megnéztem a rajta lévő webcímet, és ezt találtam. Hmmm... Finomnak ígérkezik... :)

Majd szépen mindenről beszámolok, milyen... :) Kííííííváncsi Ildinkó, de azért beosztom! ;)

Trüffel golyócskák karácsonyi ajándéknak

Remélem, a leendő megajándékozottak nem olvassák a blogomat - legalábbis az ajándékozásig. No és azt is, hogy addig nem mennek tönkre a trüffeljeim. Ugyanis ezeket is elrontottam - úgy látszik, mostanában nem vagyok formában. Vagy csak még tapasztalat híján olyasmit szúrok el, ami kis gyakorlattal már menni fog. Pl. hogy a vajat mindenhez csak akkor szabad hozzáadni, ha már a massza hideg. Mert ha megolvad a vaj, soha nem fog megszilárdulni. Én ezt nem tudtam... De most már majd...

A revept az iwiw kulináris topikjából való, ha valaki regisztrálva van, megnézheti.
3 dl tejszínt egy csomag vaníliás cukorral felmelegítettem, majd félretettem (tényleg ki kellett volna hűteni... - első hiba). Két tábla csokit gőz fölött megolvasztottam, ebbe belekevertem 6 dkg vajat (talán szintén hagyni kellett volna hűlni a csikit, mielőtt a vajat hozzáteszem... - második hiba). A tejszínt és a csokit összeöntöttem, és csomómentesre kevertem. Ennek sűrű masszának kellett volna lennie, de nem volt az - viszont isteni finom. Kitettem az ablakba hűlni, de csak nem dermedt meg.
Másnapra sem, úgyhogy hozzátettem még egy fél tábla olvasztott csokit, és olyan három kanál kakóport - na, így már megdermedt.
A masszából golyócskákat formáztam, és mindenfélébe belehempergettem. A mindenféle: kakaópor, fahéjas porcukor, kókuszreszelék, reszelt fehércsoki és darált diós-mandulás-kesudiós grillázs. A golyócskák tetejét dióval, mandulával vagy kesudióval díszítettem. Szerintem nagyon jól néznek ki... :)
(Csak reménykedek, hogy nem olvadnak szét kb egy-két hétig.)

+Infó: holnapután megműtik a vállamat, két hónapig félkezű leszek, úgyhogy nem hiszem, hogy tudnék bármit is készíteni... Addig szünet...

Karácsonyi linzer csillag

Az édességek elkészítése az én feladatom volt idén Karácsonykor. Bár így a képre nézve ez jó vicc, mert sem a mézeskalács templomot, sem a képviselőfánkot nem én csináltam... Anya 6 mézeskalács templomot gyártott ajándékba, én csak a tészta kivágásában és a díszítésben segítettem. Azért egy trükk azoknak, akik ilyen házikót szeretnének csinálni (vagy szebbet, mert a mieink elég "részegesek", de attól még szépek, főleg hat egymás mellett - mézeskalácstemplomfalu :D ), az oldalait karamellizált cukorral lehet jól összeragasztani (Anya korábban a díszítő fehérjés cukorral próbálta, de az nem köt meg olyan gyorsan).
Az én dolgom volt tehát a torta és egy süti elkészítése. A torta fel sem kerül ide, mert olyan csúnya lett... Az íze jó, de... Egyébként sima piskóta öt tojásból, benne cs&v narancskréme, a tetején pedig narancsos cukormáz. Szép lett volna, ha nem életemben először csinálok cukormázat, recept nélkül, csak úgy a fejem után. Mert azért nem születtem cukrásznak, és azt hiszem, ehhez gyakorlat kell. Kicsit kevés is lett, kicsit gyorsan is száradt meg a máz. Legközelebb több porcukor kell, és azt hiszem, épphogy csak fel szabad olvadnia, talán akkor nem szilárdul meg olyan gyorsan. Majd kísérletezek, ha nem leszek kitiltva a konyhából...
Sajnos, ez a linzer csillag sem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Elég csúnya lett a csokimáz - úgy látszik, a csillagok állása nem kedvezett a sütikészítéshez (Anya képviselőfánkja sem úgy sikerült, ahogy szokott...), főleg a mázakhoz.

A tészta szintén cs&v-től származik, ő ezt töltötte a narancskrémmel. Azt írja, hogy eredetileg ischlert szeretett volna csinálni, és azt hiszem, amit én csináltam, az végül is az. A boltit (cukrászdait) nem szeretem, de ez tényleg finom.
20 dkg lisztet, 10 dkg porcukrot, két marák darált diót, csipet sót és fahéjat összekevertem, 15 dkg aprított hideg margarinnal gyorsan összegyúrtam, és betettem fél órára a hűtőbe. Cs&V azt írta, reszeli a vajat (én margarint). Volt már, hogy úgy csináltam, de szerintem pepecselősebb, és a reszelőt is el kell mosni. Ezért inkább kisebb darabokra vágom a margarinkockát, és úgy teszem a lisztes keverékhez.
Pihentetés után nyújtottam, és csillag formákat szaggattam belőle, majd közepesnél kicsit kisebb lángon megsütöttem őket. Sütőpapíron, amit határozottan nem kellett volna (sajnos, szerencse kell hozzá, hogy az ember jó minőségű sütőpapírt fogjon ki). Ugyanis ráragadt. Egyharmada széttört, mehetett a süteménymorzsához, amit az elrontott süteményekből csinálunk (jó kis sütiket lehet belőle készíteni, ha zsemlemorzsa helyett azt tesszük hozzá...).
Ma kiderült, hogy az öcsém megette ezeket a morzsalékokat, ami azt jelenti, hogy a tészta nagyon jó, mert ha az öcsém törötten és csúnyán is megeszik valamit, akkor annak minimum zseniálisnak kell lennie... Ennyi... :D
Az épen megmaradt csillagocskákat erdei feketeszeder lekvárral (saját készítésű, és nagyon büszke vagyok rá - sajnos idén nem esett elég eső, hogy tudjak szedret szedni) összeragasztottam. Egy fél étbevonó csokit megolvasztottam és megkentem a tetejüket. Azt hittem, szebb lesz, de akkor már minden mindegy volt...
Másnapra szépen megpuhult, és összeértek az ízek - tényleg finom süti lett, és egyszerű is. A csillag forma pedig karácsonyi hangulatot ad neki, és ellensúlyozza, milyen csúnyára sikerült a csokimázam...

Sós karamellás forrócsoki

Vajkaramellát szerettem volna készíteni ajándékba (elképzeltem őket olyan helyes kis szaloncukorként, hogy örülnének neki a barátok, és én meg bezsebelhetném a dícséreteket). Az ötlet szokás szerint Ch&V-tól származott. Csakhogy - ahogy az ottani kommentekben is olvasható másoktól - nekem is gondjaim voltak. Mindent úgy csináltam, hogy írta, és mégis folyós maradt a karamellám. Az oka valószínűleg a cukorszirupban keresendő. Én is a Biorganic-os kukorica-maláta szirupot használtam. Az ízével nekem nincs gondom, sőt. De folyik. Míg találok valami megfelelőbb receptet (amiben nem egy vidéki számára elérhetetlen hozzávalók vannak), csakazértis készítek karamellát. Addig is valamit kezdeni kellene azzal, ami van, mert kidobni nem szeretném - hiszen finom - , anyukámat viszont rettentően zavarja ott a hűtőben (nem mintha nem lenne hely tőle, de engem meg az zavar borzasztóan, hogy akárhányszor kinyitja a hűtőszekrényt, megjegyzi, hogy "Mi ez itt? Mikor tűnik el ez innen?", megfogni pedig csak orrát húzva meri, látszik rajta, hogy fél a furcsa állagú izétől, hátha megnő, és elnyeli. Én mondjuk elnyelném szívesen - na persze a karamellt -, de elég sok, legalábbis ahhoz képest, hogy én most diétázok. No, nem mintha a végén nem én enném meg, bármi is készül belőle. Mert anyukám csak ritkán hajlandó enni abból, amit készítek (ezért is lelkendezek mindig, ha eszik a főztömből, de sajnos leggyakrabban meg sem kóstolja). Öcsém meg...
Elkezdtem tehát pusztítani a karamellát. Két napja karamellás tejet készítettem: pár kanál karamella-masszát kis vízben felolvasztottam, megmelegítettem, hozzáöntöttem tejet, és felforraltam. Már úgy is isteni volt.
Ma viszont pár kocka 86%-os csokit is beleolvasztottam, sőt még tejszínhabot is találtam a hűtőben. Ahhoz képest, hogy diétázok, jó kis reggeli ital... :D

Püspökkenyér - más formában

Szintén a karácsonyi partira készült. Először sütöttem püspökkenyeret, kíváncsi voltam, milyen lesz - és nagy örömömre sikere volt! És szerintem nagyon szép ebben a formában kisütve, bár egy kicsit szokatlan.

Elkészítés:
5 tojássárgáját (6 kellett volna, de nem volt annyi, mert tegnap elhasználtam a többit...) fél bögre cukorral, egy fél vaníliás csomag cukorral és 10 dkg margarinnal habosra kevertem. Egy bögre lisztet elkevertem egy marék aprított dióval, egy marék mazsolával, pár kocka aprított csokival, pár szem aprított aszaltszilvával és aszalt sárgabarackkal, és a tojásos masszához kevertem. Majd hat tojásfehérjéből keményre vert habot óvatosan belekevertem, és a kivajazott, kilisztezett formába öntöttem a masszát. Alacsony tűzön (3-as fokozat) egy ótár sütöttem.

A recept a Sütemény és torta c. Lajos Mari könyvből származik

Ál-mézeskalács karácsonyfadísz

Ezt nem lehet megenni, viszont olyan, mintha meg lehetne. Bár aki szereti a só-liszt gyurmát sok fahéjjal és szegfűszeggel, az próbálkozhat. De a szintetikus festék miatt, ami rajta van, mégsem ajánlanám...

A recept egy amerikai stílusú karácsonyi ötletkönyvből van, amit pár éve kaptam.
2 és harmad csésze lisztet (teljes kiőrlésű volt, mert anya megtalált a spájzban egy csomag lejárt szavatosságút... :D ), 3/4 csésze sót, kb két kanál szegfűszeget és egy csomag fahéjat összekevertem, és egy-másfél csésze vizet adtam hozzá, míg jól gyúrható nem lett. Kb két mm vékonyra nyújtottam, és kiszaggattam. Magas lángon kb 10 perc alatt megsütöttem. A recept írt még hozzá timsót, amit nem tudom, hol lehet kapni, úgyhogy nem volt benne. Lehet, hogy ezért púposodtak fel, de engem nem zavart.
A megsült formákat (nagyon finom illatuk van) tubusban kapható gyöngyház fényű festékkel díszítettem. Mindkét oldalán. Elég melós, de megérte: a csoport, akiket tanítok, nagyon örült neki :).

Almás zabkása

Egy fél bögre zab- és rozspelyhet kicsit megpirítottam, hozzáöntöttem fél bögre vizet, és addig főztem, míg elfőtte a levét. Ekkor hozzáöntöttem fél bögre tejet, és sűrűre főztem. Közben került még bele egy csipet fahéj, egy fél csomag vanílisácukor és egy kiskanál méz, majd a legvégén egy reszelt alma. Díszítésnek almaszeletek és pár szem mazsola.
Téli hangulatban. Jóreggelt! :)

(Legközelebb nem lesz benne vaníliás cukor és talán fahéj sem.)
(Ja, és recept innen.)

Vörösáfonyás-zabpelyhes cookie

Holnap karácsonyozás a csoporttal, akiket tanítok. Gongoltam, ajándékba kapnak tőlem karácsonyfadíszt (természetesen saját készítésűt - nemsokára felkerül ide is, bár nem lehet megenni) és sütit. Két félére gondoltam, az egyik ez lett. A receptet cookie-nál találtam.
Finom süti lett, bár így frissen kicsit száraz. Gondolom, puhul kicsit, és különben is teasüti, tehát jó is így.

Egy csésze lisztet összekevertem fél csomag sütőporral, egy csésze zabpehellyel, fél csésze rozspehellyel, és egy csomag aszalt vörösáfonyával.
Negyed csésze barnacukrot (most vettem észre, hogy kellett volna még hozzá fél csésze sima cukor is, azt kifelejtettem - így legalább nem túl édes, és most már különben is mindegy :) ) és egy csomag vaníliás cukrot simára-habosra kevertem egy tojással, négy-öt kanál tejjel és egy fél kocka margarinnal.
A cukros keveréket a liszthez öntöttem és jól összedolgoztam az egészet.
Sütőpapírral bélelt tepsire kiakanállal kupacokat csináltam a masszából (azért kicsivel, mert így darabra több lett, és az most fontos, hiszem olyan 30-an leszünk holnap), a tetejüket vizes kézzel kicsit ellapítottam, és mindegyikre egy negyed diót nyomtam. Közepes lángon előmelegített sütőben sütöttem kb 10 percig.

Reggeli turmix - banán, mandarin, jughurt

Diétázni kell. Mert gömbölyödök. Két hét alatt kb négy kilót híztam (bár a mérlegünk szerencsére nem jó). Ugyanis vastablettát kell szednem, mert kevés a vasam és a hemoglobinom, és elsorvadhat a szívem. Persze, ez majdnem minden nőnek problémája, tehát olyan nagy baj nincs. Csakhogy eszméletlenül sokat eszem, mióta szedem a tablettát. És folyamatosan farkaséhes vagyok, ami nagyon rossz érzés. Főleg, mikor már a hasam tele, de még mindig éhes vagyok, enni nem tudok már, de még muszáj lenne, csak egy falatot, aztán még egyet...
Ezt így nem lehet tovább folytatni!
Úgyhogy most vissza kellene fognom magam. Talán sikerül is...
Az első lépés: délelőtt csak gyümölcs, mint régen. No jó, ebben joghurt is van, egy doboz, vaníliás. És egy banán, és három kis mandarin. Turmixgép. Ennyi, befal. Éhes marad... :S

Csőben sült krumpli brokkolival és tojással

Rakott krumplinak indult. Megfőztem a tojást, és épp a krumplinak álltam volna neki, mikor kiderült, hogy csak három - nem túl nagy krumpli van. Hááát, ebből nem lesz rakott krumpli, gonoldtam. De akkor mi, ha már nekiálltam? Kis gondolkodás után eszembe ötlött, hogy a kertben van egy tő senyvedő brokkoli, épp bontogatja a legfelső virága a szirmait - azaz rögvest ehetetlen lesz. Sajnos nálunk elég gyakran járnak így olyan zöldségek, amikből kevés terem: várjuk-várjuk, hogy megnő, mikor aztán ehető, senki nem meri leszedni, mert csak egy van. No, úgy gondoltam, inkább megesszük, semhogy kinyíljon vagy szétfagyjon. Tehát brokkoli. A hűtőben van maradék főzőtejszín, lesz rajta beshamel.

Megőztem tehát a krumplit is, a brokkolit szódabikarbónás, sós vízben kicsit előpároltam (a szódabikarbóna azért kell, hogy szép harsány zöld maradjon - ezt valahol olvastam, de fogalmam sincs már, hogy hol. Mindenesetre tényleg zöld maradt. Bár hozzátenném, hogy még ropogós volt, mikor leszűrtem, és hideg vízzel le is öblítettem.). A krumplit és a tojást szeleteltem, egy jénai tetejében (merthogy ugye kevéske krumpli volt csak) szépen elrendeztem a krumplikarikákat, rá a tojáskarikákat, és a tetejére a brokkolit.
Vajat olvasztottam, két kanál lisztet hozzákevertem, kicsit pirítottam, majd felöntöttem a maradék tejszínnel (kb fél-1 deci lehetett) és kétszer annyi tejjel kb. Mártás sűrűségűre főztem, közben fűszereztem: került bele só, fehérbors, vegeta, szerecsendió, kevés curry, mert épp a kezem ügyébe került, ahogy egy üveg pesztó is, amiből két kiskanálnyit szintén belekevertem. Ezt a beshamel-szerű mártást ráöntöttem a krumpli-tojás-brokkoli-rakásra, és a tetejére maradék sajtot reszeltem, és vajdarabkákat is forgácsoltam. Így került be a sütőbe, míg kicsit meg nem pirult a teteje.


Számomra is meglepően jó lett. :)

Csokis brownie-cookie tallérok

Ma van a Fény Ünnepe! Nem, az nem a Karácsony! Hanem az Igazi Fény Születésnapja! Neki készült ez a süti, és persze Sztre-nek, aki megnyerte a kvízt és ezzel kiérdemelt valamiféle jutalmat. Nos, ez a jutalom része. Persze, ha nem lenne semmiféle alkalom, valószínűleg akkor is vinnék sütit. Ezt nem ússza meg senki :D.
A receptet Cs&V-nál találtam, ahogy ez már szokásos nálam.

Két tábla csokit gőz fölött megolvasztottam egy kis vízben elkevert két kiskanál instant kávé társaságában, majd hozzákevertem 3 dkg vajat. Közben megpirítottam egy marék diót egy serpenyőben, majd összedaraboltam. Összekevertem egy teáskanál sütőport kb harmad bögrényi liszttel. Két tojást habosra kevertem harmad bögre cukorral. A tojásos habhoz hozzákevertem még mindig habverővel a csokiolvadékot, végül hozzáöntöttem a lisztet és a diót is. Gyorsan összekevertem és fél órára betettem a hűtőbe.
Nagyon gyanús volt a tészta, mert iszonyúan folyós volt - igazság szerint pont emiatt több lisztet is tettem bele, mint az eredeti recept írta, bár nem mértem semmit. A hűtés után szerencsére kicsit masszívabb lett, de csak a teteje. A közepe olyan volt, mintha csokimousse lenne.
Sütőpapírral bélelt tepsire kanálnyi halmokat tettem, a tetejüket vizes kézzel lelapítottam, és 11 percre a sütőbe tettem. Először kicsit alacsony hőmérsékletet választottam, így az első adagnál a felénél feljebb vettem a sütőt (hármasról négyesre), és úgy sütöttem tovább - olyan negyed órát összesen. De a második adagnak tényleg pont elég volt a 11 perc négyes fokozaton.

Nagyon finom süti lett a végeredmény, igazán csokis - aki tehát a csokit szereti, annak ez is ízleni fog. :)

Kókuszos muffin mazsolával és vaníliás joghurttal

Rengeteget szoktam azon gondolkozni, hogy legközelebb milyen süteményt süssek. Rengeteg receptet összegyűjtöttem már, amit nagyon szeretnék elkészíteni, da amikor ott vagyok, hogy rajta, sütök valamit - fogalmam sincs, melyiket válasszam a sok közül. Legtöbbször az a vége, hogy sütök egy muffint csak úgy, beledobálva mindent, amihez épp kedvem van. A mai végeredmény ez lett.

Egy tálba beleszitáltam egy bögre sima és egy bögre réteslisztet, hozzáöntöttem egy bögre kókuszreszeléket, és egy kevés sütőport. Egy másik tálba belekanalaztam egy pohár vaníliás joghurtot (amit anyukám az öcsémnek vett, eszerint szent és érinthetetlen, no de végül is így is ő eszi meg, csak mi is kapunk belőle... no mindegy, csak nem lesz belőle családi viszály...), beleütöttem egy tojást, beleöntöttem egy csomag vaníliás cukrot, fél bögre cukrot, fél bögre olajat, és még egy kevés szódabikarbónát is. Az egészet habosra kevertem robotgéppel. A liszthez hozzáöntöttem az előzőleg jól megmosott fél bögre mazsolát és a tojásos keveréket, jól összekevertem az egészet, muffinformába tettem, és alacsony tűzön szép pirosra sütöttem.
Ennyi. Fél óra sem kellett hozzá.

Finom, bár kicsit száraz, ezért lekvárral jó enni, de ez egyáltalán nem baj. :)

Tejszínes-laskás tészta

.Egész délelőtt a művházat díszítettük tegnap a karácsonyi koncetekre, utána pedig még anyát is megvártam, míg végez a munkahelyén. Reggelire csak egy banánt turmixoltam össze joghurttal, ennyi volt az aznapi étkem. Olyan három óra magasságában tehát már igen éhes voltam - és anya is. Bonyolult ételt főzni semmi kedvem nem volt - nem is tehettem volna meg, mert kannibalizmus történt volna a családban, ha negyed órán belül nincs kaja az asztalon. Lett.

Farfalle tésztával szerettem volna készíteni, de itt nincs a boltban. Mindegy...

A gombát kockákra vágtam, és kevés olajon megpároltam. Közben adtam hozzá két-három gerezt áttört fokhagymát, megsóztam. Mikor már megpárolódott, öntöttem hozzá tejszínt, ősszeforraltam, kevés fehérborssal és szerecsendióval ízesítettem. A megfőtt tésztával összekevertem. Ennyi...

Túróscsusza

Ismét fantasztikus szakács-teljesítmény: hihetetlen bonyolult ételt főztem... :)
A túrós csuszát mindenki ismeri, és el is tudja készíteni szerintem - a maximális vita e körül az étel körül, hogy édesen, vagy sósan. Szerintem sósan, pirított szalonnával... De természetesen ízlések és pofonok.
A tésztát megfőztem, a szalonnát kockáztam és pirítottam, egy tálban összekevertem a tésztát, a csomag túrót, sok fejfölt, és a szalonnát (a tetejére is hagyva), majd negyed órára betettem a sütőbe pirulni.
Ilyen egyszerű, és finom is.

Céklamártogatós sajttal

Nos, ez megint nem normális kaja. De éhes voltam, és ilyenkor késő este mit ehet az ember lánya? Igazából már semmit sem kéne, este tízkor. Bár az utóbbi napok nagy zabálásai után nekem már mindegy. Legalább az egészségesség látszata maradjon meg...
A cékla egészséges, a tejföl is, a sajt is. Ennyiből áll ez. Cékla turmixgépbe - bár a turmixgép nem nagyon szereti, de így amolyan rusztikus mártogatós lett, amibe mártogatni nem lehet, viszont kanállal fantasztikusan lehet enni.
A céklát még hétvégén főzte anya hagyományos céklasalátának (savanyúság, tormás). Nos, szeretem én azt is, de a céklával annál sokka jobb dolgok is történhetnek. A sütés is akár, de még nyersen is finom. És csak úgy önmagában - akár sülve, akár főve - szerintem mennyei. Hihetetlenül édes, selymes ízű. Nagyon szeretem!!! Úgyhogy lenyúltam magamnak három kisebb gumót. Ez az egyik volt belőle, még van kettő...
Ez így nagyon finom volt rédióhallgatás közben. (Stílusosan a Cékla című műsort kísérte - meg persze előtte a PepperOOnit.)

Laska-rántotta

Tegnap sétálni voltam az erdőben, szokásos módon hagyva, hogy a lábaim vezessenek. Azok pedig egy fatönkhöz vezettek, ami tele volt gombával. Gyanús volt már nekem akkor, hogy ez finom gomba, sőt... talán laska. De kezdetnek csak lefényképeztem, utánanéztem, és csak muitán kiderült, hogy valóban laska, akkor mentem vissza érte. Ma. Szerintem olyan két kiló, de lehet, hogy több gombát szedtem össze arról az egy szem fatönkről. Egy darabig most gombás kaják következnek...

Késői laska (Pleurotus ostreatus)

Az így elsőnek csak egy egyszerű rántotta: hagyma megpárolva, gomba rádobva, megsózva, megpárolva, tojással összekutyulva, tetején bors, paprika, hozzá friss kenyér. Mindenképpen meg kellett ugyanis kóstolni ma, frissen. Nem tudom, mennyire egészséges torna után, este hétkor, mindenesetre nagyon finom :).

Isteni reggeli csodanapokra - pirított müzli

Épp azon gondolkoztam ma reggel, mit egyek reggelire. És pont - csodanapokon könnyen történik ilyedmi - megtaláltam kedvenc gasztroblogomon ezt a müzlit. Gondolkozás nélkül nekiálltam elkészíteni, és... és... ISTENI!!! De tényleg. Ahogy az olajos méz rákaramellizálódik a gabonapehelyre és a dióra... Hmmm... Ropogós, karamellás...
No, azt persze hozzátenném, hogy innentől kezdve kevésbé egészséges is, hiszen a mézet nem lenne szabad forrósítani, mert az értékes tápanyagai sérülnek, az olaj pedig... Viszont ha ilyen finom a végeredmény, akkor mindez nem érdekes. És különben is tettem bele még minden földi jót, ami itthon megtalálható volt:
Két kanál mézet és egy kanál olajat egy kis serpenyőben összemelegítettem, beleöntöttem kb két marék búzapelyhet (még mindig csak az van itthon, de már csak nagyon kevés maradt...) és fél marék darabosra vágott diót. Barnulásig pirítottam folyamatos kevergetés mellett. A vége felé öntöttem rá egy kevés kókuszreszeléket, csipet lenmagot és szezámmagot is szórtam rá, és egy kevés megmosott mazsolát. Összekevertem az egészet, és megvártam, míg kihűl - a karamell-réteg megszilárdulása miatt van erre szükség. Nos, addig természetesen nem tudtam várni, de ettől még nagyon gyorsan elfogyott.
Azt hiszem, gyorsan csinálok még egy kis adagot a maradék búzapehelyből...
Bourbon vaníliás zöldtea jár mellé, az egészség jegyében.

Barackjoghurt almával és körtével turmixolva

Nos, úgy látszik, mostanában csak ennyire futja. Nem mintha megszűnt volna a főzés iránti szenvedélyem, de Anya nem enged a konyhába. Ha meg nincs itthon, akkor alapanyag sincs, nekem meg pénzem. Hát igen, szegény félegyetemista vagyok, munka nélkül, sulival végezvén... Most persze hétfő van, és rengeteg kaja felhalmozva a hűtőben, tehát megint nem lesz szükség arra, hogy főzzek. Legalább valami olyan-mintha-főznék reggelit legalább.
Egy öcsém által rejtélyes okból magával nem vitt barackos joghurtot egy kicsi körtével és egy kicsi almával összeturmixoltam, a képen látható citromhéjból a belsejét is beledobtam, addig nyomtam a turmix gombját, míg jó habos nem lett. Fagyasztott meggyet turkáltam elő a mélyhűtő mélyéről díszítésnek. Ennyi. Hihetetlen tehetséges vagyok, jeeee... :)
(Ez majdnem tökugyanolyan, mint az előző turmix, amit csináltam. De hát körte van itthon, meg alma...)

Csokipuding gyümölcsökkel

.
Ehhez semmi tehetség nem kell, csak megfőzni a Dr Oetker pudingot. Anya vett ilyen újfajta narancsos ízesítésűt - meglepően finom. Én szeretem melegen és még kicsit folyósan a pudingot, és ilyenkor nagyon jól lehet bele gyümölcsöt mártogatni (mostanában úgyis divatos a csokoládé fondüe - na ez a csóró változata...). Narancs és körte volt most. Hmmm... :)))

Borsófőzelék fasírttal

Khmmm... ez épp elrontott...
A főzeléket túlfőztem, a fasírt sem sikerült igazán - utóbbira mentség, hogy először készítettem. Viszont ilyen főzeléket szoktam a koliban is, és nagyon szeretem. A lényeg pont az, hogy a borsó roppanós maradjon (vagy bármilyen zöldség, fagyasztott mexikói zöldségkeverékből szoktam leggyakrabban anno a koliban csinálni). Ugye ez most nem sikerült, pedig a mi kertünkből való isteni finom, zsenge borsóból van. Azért rossz nem lett... :) A fasírtnál pedig úgy gondoltam, hogy minél kevesebb olaj felhasználásával megsütni jobb. Ezért Tefal palacsintasütőben kezdtem neki, egy csepp olajjal alatta. Ez azért lehet, mert a koliban többször is csináltam szójás fasírtból fasírtot, és az úgy is simán megsülne. No de, mint már korábban valamikor említettem, húsokban még nem vagyok profi. Úgyhogy egy serpenyőnyit megsütöttem, aztán a többit bő olajban inkább, zsemlemorzsába forgatva. Úgy már egész jó lett. A másik hiba, hogy először nem tettem bele elég sót, aztán utána meg túl sokat tettem... Mondjuk a képen ez nem látszik :).

Elkészítés:
Egy fazákba teszek fel egy kis vizet (kb 4-5 cm magasan... hihi, jó mértékegység). A vízbe egy kanál cukrot, sót, vegetát, és egy-két szétzúzott fokhagymát teszek. Megkóstolom, ha borsófőzelék íze van, akkor jó. Mikor ez felforrt, beleöntöm a borsót, és egyéb zöldségeket. Most pár sárgarépát. Szépen párolódnak, majd mikor megfőttek, de még roppanósak, behabarom liszttel kevert tejföllel. A végén sok apróra vágott petrezselymet szórok bele.
A lényeg szerintem a fokhagyma és a sok petrezselyem...
A fasírthoz darált húst összekevertem egy tojással, egy tejbe áztatott zsemlével, sóval, borssal, finomra vágott vöröshagymával (amit máskor megpárolok előtte, mert most ezt is elrontottam, de anya nem mondta, hogy meg kellene előtt párolni... mondjuk nekem így is ízlett, kicsit erősebben hagymaíze volt...), paprikával, zsemlemorzsával. Azt hiszem, ezeket tettem bele. Kis rudakat formáztam belőle, és bő olajban megsütöttem.

Hiába rontott, azért annyira nagyon nem volt rossz... Azt hiszem.. Mindenesetre legközelebb jobb lesz talán... :)

Kb egy hete készítettem...

Smarni vagy miszösz - mindenesetre finom

Akkor is ilyet csináltam, mielőtt eltűntem volna hétvégére. És akkor megettem az egészet, anya meg kiakadt, hogy nem hagytam neki. Hát... most elhatároztam, hogy hagyok, de... most már mindegy... ha most ezen a télen nem hizok el, akkor soha (remélem, soha :D)!
Itt találtam a receptet. Igazából fogalmam sincs, hogy mi a különbség a smarni és a császármorzsa között, mert mi soha nem szoktunk csinálni. De mivel édességről van szó, nem hagyhatom ki, muszáj volt kipróbálnom. Finom nagyon. És teljesen mindegy, hogy hivom...

Elkészités:
Egy bögrényi tejet felforrósitok, tettem bele pár darabka fahéjat, mint tegnap a kakóba, mert rájöttem, hogy az jó. Mikor majdnem forr, leveszem a tűzről, beleszórok kb fél bögre búzadarát és egy kevés megmosott mazsolát, valamint egy csomag vaniliás cukrot. Elválasztok két tojást, a sárgáját a tejhez teszem, amikor már picit hűlt. A fehérjét egy csipet sóval keményre verem. Egy keveset belőle hozzákeverek a tejes-darás masszához, hogy lezuljon, majd ezt a fellazitott masszát óvatosan összeforgatom a többi fehérjével, hogy ne törjön össze.
Ezután már csak egy serpenyőben meg kell sütni. Ezt két adagban lehet igazából. Beleöntöm a forró serpenyőbe a felét, és hagyom, hogy az alja megbarnuljon. Ezután megpróbálom darabonként megforditani, és mindenhol megpiritgatni. Persze, ez nem megy igazán, meg fogalmam sincs, hogy kéne csinálni. Nem baj, úgyis megeszem. Mikor úgy látom, hogy az egész megsült, tányérra boritom, megpöttyözöm baracklekvárral, és esetleg megszórom porcukorral. Utána megsütöm a következő adagot, és megpróbálok ellenállni neki. Aztán feladom, és az egészet befalom... :)

Prósza

Nagyon szeretjük, főleg igy télen. Gyors is, és nagyon jól esik a forró prósza a hidegben. Laktató ráadásul. Most anyával egy egész tepsinyit megettünk ketten, nagyon tele vagyok... :) Lefényképezni is alig volt időm, felvágni meg egyáltalán nem, mert tépkedtük. Sőt, azt sem sikerült kivárni, mig rendesen megsül és megpirul. De hát ez nálunk már csak igy van... :)

Elkészitése: nagyon egyszerű...
Pár szem krumplit meghámozok, lereszelek egy tálba, tejet öntök hozzá, sót (elég sok só kell hozzá...), és annyi lisztet, amenyit felvesz. Kevés őrölt borsot is tettem hozzá. No és persze zsiradékot - ha épp van, mint most, akkor kacsazsirt, de olajjal is lehet. Kikenem a tepsit kacsazsirral, beleöntöm a masszát, vékonyan elteritem, és jó forró sütőben megsütöm. Félidőben meg lehet forditani, hogy mindkét fele megpiruljon.
Kész!

Update 2007. 02. 23.



Nos, ennek ilyennek kellene lennie. A múltkori nem sült meg eléggé, mert sosincs türelmünk kivárni. Mi egy ilyen család vagyunk - a gesztenyét is mindig sületlenül megesszük, és a kertben a gyümölcsök sem érik meg soha, hogy egészen megérjenek. De tegnap este jó időben betettem a sütőbe a prószát, és mire Anya hazaért, már ilyen szép piros volt. Azért aki jól megfigyeli, láthatja, hogy meg van csípkedve... ööö... hát igen, mindig ellenőrizni kell sülés közben, nem történt-e vele valami baj... Egyébként egy tepsi mindig elfogy, akárhányan esszük is - tegnap pl. Anyával ketten megettük az egészet, de ha egyedül lettem volna, akkor sem maradt volna, tuti. No mondjuk nem tudom, hogy keltem volna fel az asztaltól, de az már más kérdés... :)

Egyébként a múltkorihoz képest annyiban más ez a prósza, hogy nem tej, hanem tejföl van benne. Lehetne egyébként aludtejjel is, vagybármi ilyesmivel.

Kakaós forró csoki

Ez ma egy ilyen kis egoista nap. De legalább végre jó kedvem van... Ehhez persze nem kis mértékben hozzájárul, hogy mindenféle bolond dolgot kiagyalok és megfőzök. Mert az jó! :)))
Régóta kutatom a kávézókban és hasonló helyeken kapható forró csoki titkát. Mondjuk sok helyen elég borzasztó, de van, ahol nagyon finom. Krémes, lágy... Tavaly télen rájöttem, mi lehet a titka a krémes sűrűségnek. Bár azt hiszem ennek egy épp elrontott ital az oka, ami már majdnem puding sűrűségű volt.
Puding! igen, ez az! Pudingport keverek hozzá - kikisérleteztem, kb egy kanálnyi kell egy bögre kakaóhoz.

Akkor a kakaó - ahogy én szeretem:
Egy kevés tejet felteszek, megolvasztok benne egy pár kocka étcsokit. Mikor megolvadt, öntök még hozzá tejet és egy teatojásban beleteszek pár egész szegfűszeget és fahéjdarabot. Azért kell a teatojás, mert akkor nem kell utána szűrni :). A maradék kis tejben elkeverek egy kanál pudingport és még egy kis kakaóport, hozzáöntöm a többihez, és főzöm, mig besűsűsödik, illetve mig elkezd futni. Akkor gyorsan lekapcsolom alatta a lángot, és lehet is inni...
Hmmm...

Céklaleves

Úgy látszik, ez ma már csak egy ilyen egészséges nap. Lehet, hogy a fényképen nem látszik, de gyönyörű ez a leves, és isteni finom. Nem gondoltam volna...
Már rég kinéztem Chili&Vaniliánál ezt a receptet, és most van céklánk is. Aztán hogy anya mit szól ehhez a kreálmányhoz, azt nem tudom... Igen különleges, szerintem. De nekem tényleg nagyon izlik...

Elkészités:
Egy darabka vajon megpároltam egy fej hagymát. Megpucoltam és lereszeltem egy céklát, rádobtam a hagymára, és pároltam. Kis sót is tettem rá. Mikor kezdett puhulni, tettem hozzá egy kis vizet, és leturmixoltam. (Azért csak kis vizet, mert nincs botmixerünk, bár nagyon jó lenne. Viz nélkül nem lehet rendesen leturmixolni, de ha sok vizet teszek hozzá, akkor sokáig tart, mire az egészet leturmixolom - igy meg két adagban sikerült.) Tettem még hozzá vizet (igazából kiöblitettem egy kis vizzel a turmixot, és az került még hozzá - kb 3/4 liter), főszereztem - só, bors, vegeta, és főztem még egy darabig. Mikor úgy gondoltam, most már elég, kb egy deci tejben feloldott egy kanál keményitővel sűritettem kicsit. Tálaláskor megszórtam petrezselyemzölddel.
Az ember már attól egészséges lesz, ha csak ránéz... :)))

Egészséges nasi tanuláshoz - karalábé sajtmártással

.Nem tudom, más hogy van vele, de én tanulás közben - meg úgy egyébként is mindig - éhes vagyok. Igy aztán ilyenkor mindent össze tudok enni. Persze, ez aztán meg is látszik - legalábbis én látom. :) Egy idő után az ember arra a megállapitásra jut, hogy mégsem kéne bármit nasizni. Ebbe persze belejátszik az is, hogy minden "ehetőt" már megevett (egy egész csomag fagyasztott gesztenyepűré pl... :D). Aztán ilyenkor jön a gondolkodás, hogy mit is lehetne enni. Egyáltalán mi van itthon? A hűtő majdnem üres, a kert is...

De van a kertben karalábé, a hűtőben háromféle sajt. A karalábé különben is isteni nyersen, és még egészséges is. Kéne hozzá valami mártogatós, mégse egyem csak úgy magába - ebbe őszintén szólva az is belejátszik, hogy mostanában már úgy gondolkozom, hogy amit eszek az esetleg ide is felkerülhessen, és ugye a nyers karalábé önmagában nem egy nagy kreativitást igénylő poszt lenne itt... Persze, szerintem nem sok embernek jut eszébe a karalábét csak úgy megeszegetni nyersen, magában, pedig tényleg nagyon finom! Azt azért hozzátenném, hogy a legfinomabb akkor, ha az ember frissen szedi a kertben - minden zöldségnek és gyümölcsnek egész más ize van, ha az ember úgy veszi - a kerti sokkal jobb...

Elkészités:
Margarint olvasztok, lisztet szórok rá, felöntöm tejjel - azaz beshamelt készitek - nem túl sűrűt. Beleteszem a reszelt sajtokat (nem tudom pontosan, milyen fajták voltak, mert anya nem emlékezett - talán egy pannónia, egy edami és valamilyen kéksajt), beleolvasztom a beshamelbe. Megfűszerezem: só, bors, szerecsendió, vegeta, a legvégén kevés metélőhagyma és petrezselyem. A karalábét megpucolom és csikokra vágom.
Ennyi, lehet enni és tanulni... :)

Gondűző körte-alma turmix

Ma nincs jó kedvem...
Remélem, ettől jobb lesz. Amolyan baba-kaja: két körtét és egy almát összeturmixoltam egy kis reggelről maradt Earl-Gray tea társaságában.
Még tavaly trauma órára fordítottam egy angol cikket, ami arról szólt, hogy a testünkben megmaradnak a nagyon korai emlékeink, még a verbalitás kialakulása előtti korból is, és hangulatokként felidéződhetnek. Ezért van például, hogy ha az ember nagyon szomorú, nagyon fáj valamilye, kilátástalan helyzetben van - vagy bármi rossz történik vele, összegömbölyödik, és magzati pózt vesz fel. Mert magzat korában az ember biztonságban érezhette magát, és a testhelyzet felidézi az akkori nyugalmas, biztonságos érzéseket. Így ebbe a helyzetbe gömbölyödve kicsit megnyugszunk.
Erre alapozva gondoltam, hogy ha olyasmit eszek, amit babakoromban, akkor talán az akkori jó érzéseim is felidéződnek és kicsit jobb kedvem lesz...

Búvár túrós

.Ma vizihokis buli lesz Pesten, és nem mehetek üres kézzel. Arra gondoltam, búvár túróst sütök, mert nagyon szeretem. Épp sül, nem tudom, mi lesz belőle, mert nem úgy néz ki rajta a túró, mint ami búvárkodni szerete... Viszont nagyon magasra feljött a tészta. Hááát... remélem, nem szúrtam el, mert akkor nagyon szégyenben maradok!

Most jöttem rá, mennyire jó süti ez a vízihokisoknak: hiszen búvár! :)))
(Persze, ha az enyémben most nem búvárkodik a túró, az csakis azért lehet, mert szolidaritásból teszi: én is kényszerszünetet tartok most a vizihokiban.)
No, most, hogy ilyen jól megmagyaráztam magamnak a jelenséget, lássuk a receptet:

12 dkg vajat megolvasztottam, beleütöttem két tojást, tettem bele két csomag vaníliás cukrot, és jól összekevertem. Utána hozzátettem a túrót, egyenletesen beletörtem, végül egy bögre megmosott, beáztatott mazsolát is tettem hozzá, no meg egy citrom reszelt héját.
Egy nagy tálba beleöntöttem fél liter kefírt és másfél deci olajat, hozzáütöttem egy tojást, 20 dkg cukrot, egy csomag vaníliás cukrot és egy kiskanálnyi szódabikarbónát. Ezt jó alaposan kikevertem habverővel, majd fokozatosan 35 dkg lisztet szitáltam hozzá két kanál kakaópor társaságában.
A tésztát kikent, kilisztezett tepsibe öntöttem, majd a tetejére tettem a túrót és előmelegített sütőbe téve közepes lángon megsütöttem.

A túró nem búvárkodik rajta. Mert elszúrtam... Ilyen is van. :D
Az az oka, hogy túl egyenletesen tettem a tetejére a túrót, nem kis halmocskákban. De hát annyi volt, hogy így is teljesen beborította. Legközelebb azonban halmocskákat teszek majd a túróból a tészta tetejére. Ebből is tanultam.
Remélem, legalább ehető...

Sült cékla aiolival

Nagyon régóta szeretném kipróbálni a sült céklát, azóta, mikor Chili&Vaniliánál először olvastam. Anya szokott télen céklasalátát készíteni, a szokásos módon, ecetesen, tormával. Mindig rimánkodnom kellett, hogy hagyjon nekem egy kicsit a sima főtt céklából, mert az olyan finom. De mindig az összeset megcsinálta. Pedig sokkal finomabbnak tartottam magában, szinte sajnáltam, hogy saláta lesz belőle. És egészen addig nem, tudtam, hogy a célkából mást is lehet csinálni, míg rá nem találtam Chili&Vaniliára.
Most, hogy megcsináltam az első sült céklámat, már tudom, hogy sokszor készítek még ilyet, mert nagyon finom. Kíváncsi vagyok, Anya mit fog szólni hozzá, mert ő nagyon kritikus minden újításommal kapcsolatban. Bár az jó előjelnek számít, hogy nyáron, amikor egyelte a céklát a kertben, én nem engedtem neki a bébicéklákat kidobni, hanem köretet készítettem belőlük, és az meglepően ízlet - mindkettőnknek. Sülthúshoz és krumplipüréhez ettük, és kb. ez alapján a recept alapján készítettem. Ha jól emlékszem, megpucoltam a céklákat, mézes, balzsamecetes, olivaolajas pácba forgattam őket, amibe került még borsikafű is, és így sütöttem meg serpenyőben. Nagyon finom volt.

Most két kisebb céklát szedtem a kertben, megpucoltam, és egyben, alufóliával letakarva kb egy óra alatt megsütöttem. Majd csíkokra vágtam őket, és 2:1:1 arányú olivaolaj:balzsamecet:méz keverékben megforgattam őket, meg sóztam, borsoztam. Ezután még egy serpenyőben rákaramellizáltam a mézet.
Közben aiolit készítettem, aminek a receptjét Aubergine-nél találtam: egy tojás sárgájába két gerezd fokhagymát nyomtam, és jól összekevertem. Majd egy deci olajat csorgattam bele folyamatos keverés mellett. Sóztam, tettem bele pici fehérborsot is.
Ebbe az ajoliba lehet mártogatni a céklacsíkokat. Nekem nagyon ízlett, egy céklát be is vágtam, nagyon kíváncsi vagyok, Anyukám megeszi-e egyáltalán.... :D

Update:
Megette, sőt ízlett neki. De megegyesztünk, hogy ezek után a sült cékla köretként fog inkább szerepelni az asztalunkon. (Hozzátenném, farkaséhesen ért haza, és a céklámat ajolistól pirított vajas kenyérhez és császárszalonnához ette, némi rockforttal... :))) Mondom, kicsit éhes volt... )